Édesanyám Emlékére Idézetek Kepekkel

Tündökölsz a csillagokban. Nem esik rabjául a földi gondoknak. Mint börtönben az ember, nehéz rabságban. Azt szeretném, hogy láthassalak és átölelhesselek, ahogyan te öleltél engem... Édesanyám emlékére. És máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Emlékezés szeretteinkre / Emlékezés szeretteinkre. Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt: Kis türelmet... Bejelentkezés. Bármit kértem segített megtette. Vigyáztál a mi minden napjainkra. A világon számomra a legfontosabb.

De tudta nem úgy gondolom a dolgokat. S a harc végén fáradt lelkünk, Megnyugodni hazatér. A jelszavadat elküldtük a megadott email címre. Nagyon megviselt a távozása, borzasztó nehezem szedtem össze magam valamennyire. Könnyem folyik... Szomorúan rád gondolok, nem vagy velem, felzokogok. Talán édesapám szavaival tudnám legjobban elmondani milyen volt az ő szeretete - "Kivirágzott amikor jöttetek haza. Ünnepelnék, együtt veled, de nem vagy már itt, jó Anyám.

Fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. Úgy érzem még mindig itt van, mert bennem él az emléke, szívet szorít és megölel. Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán, Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már, És mindenkiért, aki nem lehet itt, Mindazokért, akik nem vették még észre, Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre. Szívében szeretet lakozott. Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, Kiknek őrizgetjük szellemét, Mindazokért egy-egy gyertya égjen. Voltak napok amikor vitáztunk. Bár szavakkal ezt megköszönni nem lehet. Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE közösségi oldalán! Itt hagyott ugyan, de tudjuk mégis itt van velünk, És tudja milyen most életünk.

Érettünk dolgoztál, fáradt munkában. Onnan fentről lát mindent, Látja azokat, akik szeretnek. Munka árnyalatát kente a hegyére, lelkébe satírozta szeretet erejét. Add, hogy... Hozzád fohászkodunk kegyes Istenünk Testvérünk lelkéért!... Ezzel a bánattal én már együtt élek. A nehéz percekben fogd meg a két kezem. Simogatni fáradt kezed, virágcsokrot adni neked. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. S most sírok, bár jól tudom Ő mindig itt van egy másik síkon és vigyázza a lépteimet s szeretete átszövi az álmaimat. 'Az Úr meggyógyítja a megtört szívünket, és bekötözi... Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk... Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden... Istenem, Uram, élők és holtak igazságos bírája. A szeretet útján hozzá így eljutok. Azt hittem hogy így lesz ez majd mindörökkön, ám a sors kegyetlen elválasztott minket. Édesapám kérlek mindennap légy velem. Égig érjen a fény egész életünkön át, hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

S ha néha botladozva kezdtük is el, A javítás után egy mosoly volt a jel. EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE vezetője. Csak egy régi fotó van a szívemben rólad és emlékek jól bevésődve. Néha a könnycseppekkel harcokat vívunk, Mert távozása nagyon fáj. Azért kérted maradjak még. Hallgattam, s néztem szemedet. Ott még arcodon hordozod, s büszkén viseled legbelül. Gondolok én ő rá minden egyes napon, talán eljön hozzám az egyik hajnalon. Hogy ennyi barátja van, jó érzés lehet. Ölelnélek féltenélek. S látlak fényes csillag képében, Könnycsepp gördül arcomon, lepereg az ajkamon. Kincsként ölelted gyermeked, s bár megváltozott a világ, elvenni tőled nem lehet! Töltsön el... IMA ELTÁVOZOTT SZERETTEINKÉRT Híveid... E-mail:

Egész életen át családjáért dolgozva, csendesen élt, most a bánatot ránk hagyva, csendesen elment. Meg akarjuk mutatni önnek, Hogy ez az öt év nem volt felesleges. Szeretnélek köszönteni, hozzád bújni, megölelni. Hiányzol nekem, Anya! Egyszer majd a mennyben találkozni fogunk. Köszöntenélek, s nem lehet. Sírva írom szomorú gyászdalom, nálatok jár minden gondolatom, hogy örökre elmentettek, elfogadni sosem tudom. A Ön fáradt szíve most hazatért, megnyugodhat. Anyák napján tőlem kapod, szeretlek, míg szívem dobog. Emlékszik, mikor megismert nevettünk? Felnézek az égre és egy arcot látok. Emléked még szívemben él, de karom többé el nem ér. Most, hogy közeleg anyák napja ismét feltépődik a még be sem forrt seb... Egészen addig úgy éreztem hogy nagyon gazdag vagyok, ám nem pénzben, hanem lelkemben éreztem ezt a gazdagságot.

Szomorúan felnézek az égre. Van úgy, hogy az ember néha fél, lépteimet beborítja a hó és a tél! Néha jókat kártyáztunk nevettünk együtt. S bár már ezt senki sem tudja, hogy az én apám volt. De velem vagy álmomban. A fájdalom még mindig a vállamon nyugszik. Mikor együtt voltunk idelenn a földön én. Már fentről nézel vissza rám.

Annyi szép emléket hagyott itt nekünk. Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek. O ha tudnád mennyire sírtam.