Donkó László Mikulás De Csudás

Ajándékkal teli szánkó, Talpa alatt ropog a hó. Gazdag Erzsi: Megjött a télapó. Amit rejt a zsákod, Vidd nekik, sok gyermek vár ott! Figyeljetek gyerekek, mennyi mindent cipelek.

Hozzák – hozzák a sok jót. Földkörüli vándorútján. Imádsággal tisztelik. Minden gyermekhez eljut Télapóka, szánján repíti Ót szarvasok csoportja, faluba, városba, országnak szélére, hófödte csúcsokra, keletre és délre. Hét zacskóban mosolyt hoztam, szép gondosan csomagoltam, csengő, bongó furulyaszó. Napnál fáklyáját meggyújtja. Kishúgomnak azt a mackót, Azt a piszén pisze mackót. Megjön sűrű hóesésben. Akkor megtér otthonába. Több lesz szemem mosolya, Lábamon a korcsolya. Akit egész évben várnak.

Havas úton fut a szánkó, Útra indult Télapó, Ajándékot, üdvözletet. Gyárfás Endre: Ki mit hoz? Lásd, együtt a sok gyerek, várja, lesi léptedet. Együtt örül veletek. Fűzágból fönt kasra.

Kormányoz egy piros autót, Onnan bámul a gyerekre. Búcsúzásul daloljatok, Integessen kezetek. Zsákomat illattal, Édes ízzel, mézzel. Kifényeztem a cipőmet. Pilinckél a dér, a hó, Puttonyt cipel Télapó. Füleki János: Télapó. Honnan jöttél, Télapó? Szól a fiú, lányka, Az ablakot csak behajtja, Be egyik se zárja. A krampuszok persze bőszen. Csengő csendül, lép a ló, Hozzád tér be Télapó.

Csokit, fügét, cukrot, kekszet, mind elhoztam, ami termett. Mikulás, Mikulás, Mindene de csudás: Legszebb a puttonya, Ajándékból. Meseország (világos). Szép rendbe kirakva. Felhők mögött az ablakba, Csak az alá álljatok! Hipp-hopp fut a szán, siklik szaporán. Nyolc patkó – kop-kop-kop –. Készítsél valami szépet. A puttonya papírkosár, Pléd volt a palástja, Titokzatos volt, de Lacó. Én is úgy várom Őt, Benn az ablak előtt, Várom a Télapót: Mit hozott, mit hozott? Minden rejtvényt megfejtett már, Jutalmul tán könyvet kap. Felhőből van a szakállad, Szél tömi meg a pipádat, Rókaprémből van a bundád, Szeretettel gondolunk rád!

Az ajtónál halkan csenget. A krampuszokat hívatta, Készítsenek terveket! Gyermekeknek jut most bőven, Sok termett az esztendőben! Száncsengődet halljuk már, És mindenki téged vár. Más volna, ha kérne szállást. S megjutalmaz, elhiggyétek, A kedves, jó Mikulás! De melyik töpreng el azon, hogy a Télapó kap-e valamit e napon? Sietős az útja nagyon, Rövid már az éjszaka. Dalait a szeretetnek. Hópehelyből van a bundája.

Van jókedv, van öröm, Verselnek, dalolnak, Köszöntőt mondanak. Csokoládé Ilának, Minden sápadt kis pajtásnak. Feje felett nagy hófelhő. A mennyország nagy kapuján. Miklós-napkor minden évben. Majd az égbolt peremére. Télapó itt van, Hó a subája, Jég a cipője, Leng a szakálla, Zsák, zsák, teli zsák, Piros alma, aranyág. Puttonyába nyúl, nem időzik, Gyerekek fényes cipőit. Hozzájuk is legyere. Kis Kínai Karcsi copfja.

Fénylik a szivárvány. Tégy beléjük cukrot, Csokoládét, almát, Kis virgácsok, nagy virgácsok. Mit csinál a junior? Három leánynak nászi pénzt vetett be, Hogy meg ne rontsa őket a szegénység. Házról házra így siet, Várja minden kisgyerek.

Azóta mindig jár kicsinyhez, nagyhoz, Kitett cipőkbe cukrot, kis nyulat hoz, A gyermek boldog, szinte röppen. Alig bővebb, Mikulásig. És feléjük, szinte érzik, Hívogatva nyújt kezet. Ez Ferkóé, ez Klárié, Ez itt Pannikáé, Ebbe cukor, füge, dió, Ebbe csokoládé. Kiszólnak a gyerekek: mókus, madár, egyetek! Van-e hosszú bajsza néki? Ajkadon fakadjon ének. Ne panaszkodjék reánk. Fogat is mos minden este, Egészséges így marad. A Mikulás mindent tud, lesz, akinek virgács jut. Kissné Tóth Lenke: Csizma az ablakban. Csengő csilingel, hóha hó, Útra kész a Télapó. Fehér bárány adta, A tündérlányok gyűszűs.

Jaj, de itthon üldögélni. Töltheti meg a cipőt.