A Halál Rokona Elemzés

Ador pe cel decepționat, Cel invalid, cel ce închide, Cel ce nu crede, este trist: Omenire. Nem kevés, szegény magad csúfolását, Hisz rajtad van krőzusságom nyoma. S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak. Bár ebben a versben Ady a temetõ képét csak felhasználja a halál jelenlévõ gondolatának kifejezésére, nem pedig magyarázza vele azt, mégis, ez alapján feltételezhetjük a gyermekkori emlék hatását a halálaffinitás kialakulásában. Nem valószínû, hogy ebben is a részvét megnyilvánulását kell keresnünk, és a többi kép jelentése is lehet más, noha a részvét érzése is megszólalhat bennük. A szerelemről leszed minden díszt, amit eddig ráaggatott, és kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz. Milyen két részre bontható hangulatilag a vers? Vezér, Erzsébet Ady Endre élete és pályája. Az értékrend állandó, általános volta ugyanakkor más fénybe helyezi a "rokon" kifejezés jelentését. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd. A kékszínû hold sugarán. Az esszé feladata ugyanakkor túl is nyúlik magának a versnek az értelmezésén, a versen keresztül megvilágíthatja azt a halálérzést, ami megfigyelhetõ Ady más halálos verseiben, megfigyelhetõ Ady korának más szerzõinél, sõt, más korok más szerzõinél is jelentkezik. Érdemes lenne megvizsgálni a melankólia és az esztécizáló mûvészet viszonyát is, hiszen a l'art pour l'art öncélúsága miatt szintén a szó bizonyos értelmében kikapcsolódás, ami a pedig a szó bizonyos értelmében melankólia.

• Ady Endre: A Halál rokona
• Ady Endre: A Halál rokona – elmondja Szurcsik Erika
• Én a halál rokona vagyok / Sírni, sírni, sírni

Ady Endre: A Halál Rokona

Komlós, Aladár A szimbolizmus. Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek. S ráaggatott diszeiből egy nőre. A harmadik versszak az első szó szerinti megismétlése, viszont az érzelmi-hangulati háttér már megváltozott. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a romantika kialakulásában valóban alapvetõ szerepet játszott a ráció elleni puszta reakció, ahogy a dekadenciáéban vagy a barokkéban is. A Vér és arany c. kötetben már saját ciklust is kapott: A Halál rokona. Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni.

Ami nesztelenül jött és elsuhant. Ez az énközpontú beszédhelyzet, a jelenidõ használata, a tárgyas alárendelések világossá teszik, hogy egy személyes értékrend kinyilvánításáról van szó, mégpedig -lévén a leggyakoribb ige a "szeretem"- pozitív értékrendrõl. Ebben a gyilkos, vad dulásban. Elsősorban a társra találás vigasza, az otthonóvó béke jelenik meg a versben, Csinszka személyisége háttérben marad. A Halál rokonát Kispéter András (Kispéter, 1977: 205) a szecesszióra jellemzõ alkotásként említi Ady és a szecesszió címû tanulmányában, csakúgy, mint Pók Lajos (Pók, 1972: 114) A szecesszió címû könyvében. A "halál" itt sem a "halált" jelenti, a költõ csak azt a dalt szereti, amelybe beleszövõdik egy halál-panasz, messzirõl. S találkozott velem. Új, semleges jelentést adva a halálnak, ezek a képek oldják a szimbólum ellentétét a "szeretem" állítmánnyal. A szerelem szimbólumai itt a héják, amik megtestesítik az intenzív szerelmet, a dúló csókos ütközetet az egymás húsába tépést.

Ady Endre: A Halál Rokona – Elmondja Szurcsik Erika

Az Ősz gúnyosan kacag vissza rá, tehát a költő eljutott az elkerülhetetlen megsemmisülés tragikus felismeréséig. A Halál rokona halálvágya tehát a más versekben jelentkezõ életvággyal alkot egységet. A hagyományosan pozitív értékeket, az életet és az egészséget a társadalom közönségességével azonosítják, ezzel szemben pedig a halált és a betegséget magasztalják. Von Glasenapp, Helmuth Az öt világvallás. A hervadt virág és hervadt nõ a betegség szeretetét fejezik ki, ami az utolsó sorban is megnyilvánul, az abnormalitás tiszteletével együtt.

Én A Halál Rokona Vagyok / Sírni, Sírni, Sírni

A vers értelmezésének egyetemes szintje. S várok riadtan Veled. 8 "Azelõtt mindenki tudta hogy a halál bennünk fészkel, mint gyümölcsben a mag" -mondja Rilke a Malte Laurids Brigge feljegyzéseiiben- idézi Halász, 1995: 98 Nietzschérõl írja Halász (Halász, 1995:102), Adyhoz hasonlítva õt, hogy "A legdekadensebb zenében, a Trisztánban "(Wagner operájáról van szó)"felhangzó halálvágyban, az embernek a végtelenben való felolvadásában s szétszóródásában önmaga egyik legerõsebb, legnagyszerûbb vágyálmára ismer. Több korábbi verseiben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti, hogy az ő szerelme a "magam imádó önmagam imája".

Amikor Varga József (Varga, 1977: 222) dekadensként jellemzi A Halál rokonát, egyúttal elavultsággal is vádolja.