Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése

De Filcsik, mint a szerelmes férj, ki észre nem veszi, felesége arcán a rózsák hogy fogynak, pedig ő maga tépdeli… nem vett tudomást e szomorú átalakulásról; ő mindig a régi jó bundát látta az ócskában s rendes szójárása: »Fölteszem a bundámat«, sohasem veszített kevély jellegéből körömnyit sem. Tudja-e, hogy az ő nagyanyja a híres Becsky-familiából való asszony s a többi. Elment, megszökött a fiatal szolgabíróval. Nagyon sürgős dolgom van. Ott künn nyakába kanyarította igaz jussát, annak dacára, hogy esteledett, haza indult járatlan utakon. Ráterítették Terkára, akinek ez volt minden öröme, s csak várta várta az apját, az atyai megbékélést, a szeretetet, az volt neki a gyógyszer. Ott feküdt Terka haloványan, mint a letört liliom, hosszú fekete szempillái lecsukva, lábai a híres tulipános bundával letakarva.

• Az a pogány filcsik novella elemzése 2017
• Az a pogány filcsik novella elemzése 2019
• Az a pogány filcsik novella elemzése 1
• Az a pogány filcsik elemzés
• Az a pogány filcsik novella elemzése 3
• Az a pogány filcsik novella elemzése pdf
• Az a pogány filcsik novella elemzése video

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 2017

Melléjük tette a tarisznyát és gyufát gyújtott, hogy jobban lássa, nincsenek-e meghalva? Az egész világ követ dobhatott volna rá, csak éppen az apja nem. Meg aztán azt is elmondták az öregnek, hogy mit izent súgva: látogassa őt meg az ő édesapja, kocsit küldenek érte, selyemvánkosra ültetik, mézes pálinkát ihatik éjjel-nappal, megbecsülik, megtisztelik, maga az úr is szívesen cserél vele parolát, csak jöjjön el minél előbb, mert már a Terka nem mer elmenni többé. De nem is a gózoni Mócsik csinálta azt, hanem a leghíresebb szűcs egész Miskolc városában. Öldöklő fáradtság altathatta el így.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 2019

Hívta az apját Terka eleget, hogy menjen el hozzájuk, de Filcsik makacskodott. Egyszer megállt, megfordult. A szerelem éget csak, őt már elégette, a szeretet melegít s ő sohasem fázott még ilyen nagyon. Mert a csípős idő, hideg szél és a rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. Mindennel el van látva, amit szeme-szája kíván, s mégis a legszegényebb a világon, mert az egészsége hiányzik s még valami: a szeretet. Mindössze egyszer látta még az apját, mikor a falun keresztülkocsizott a szolgabíróval. Arcáról nem lehetett leolvasni semmit, úgy látszott, nyugodt. Hanem nem azért volt a hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne gondolt volna valami ügyes haditervet útközben.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 1

Azután meglátta a fa alatt a koldusasszonyt a gyerekkel, kimerülve aludtak. Szólt a főszolgabíró úr nyájasan. Ne tagadja meg beteg lányától…. Járjanak kendtek mezítláb! Csak az a csodálatos, honnan adta kölcsön apja azt a sok pénzt? Nézte, sokáig nézte őket. Ez a csapás végképp megtörte. Még ha félrőfnyit hajt is föl Filcsik, gombokra szedve alul, akkor is a földet söpri a világ e kilencedik csodája. Nem fogadott el adományt a lányától, pedig nehezen élt. Nagyon különös ember az…. Hiszen csak az igazi jussát megy keresni. Most már szép szóra, ígéretre fogta a fiatal úr, de bizony minden visszapattant arról a márványszívről, még a fenyegetés is.

Az A Pogány Filcsik Elemzés

Szép volt így haldokolva is. Majd bizony, őt érje mindaz a csúfság és szidalom, ami Majornok után háramlik a nemes vármegyére! Hát 'iszen, nem lehet égbekiáltóbb kegyetlenség, mint amit a saját egyetlen gyermekével tett: a Terkával. Hiszen azért csúfolták az »Isten csizmadiájának«, mert tulajdonképpen nem volt más kuncsaftja, csak maga az Úristen. Azután micsoda becsülete van azóta a falunak! Mert… de köztünk maradjon, ez a Majornok a leghitványabb falu az egész környéken.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése 3

Aztán sohasem nyomta még így, sohasem volt még ilyen nehéz az a bunda. Az éj csendes volt, de hideg; az öreg ember pedig bunda nélkül és mégsem fázott. Filcsik gondolkodott kicsit, aztán lerántotta a lányáról a bundát és elsietett a sötét estébe. Mert él-hal ezért a bundáért. Mit szólna hozzá az a millió szem az égen? No, öreg, én most magát viszem, ha akar, ha nem. Na a lány megszökött a szolgabíróval, s azután a Filcsik azt mondta, neki nincs lánya. Amint lecsúszott, fölemelte s hirtelen végigterítette az alvókon. Mégse volt hát olyan rossz lány az a szegény Terka!

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése Pdf

Suska Mihály hamar váltotta be szavát s nagyon jól számított. Nem veszhet el, aki ellopta, nem használhatja, az egész vidék tudja, hogy az övé. Félkönyökére emelkedett, hallgatózva, megsoványodott kezeit fekete, hosszú hajába mélyesztve, mely körültakarta a fehér hálóköntöst. Lehet, fel sem nyitja többé azokat a bűbájos szemeket, melyek oly hamisan tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan gyönyör volt csókolni. Nyomban útra kelt a kastélyba. No, hát lopassa el kend minél előbb! A csillagok őt nézték és talán integettek is neki, biztatták. Ha maholnap meghal a lésza alatt, holló, varjú lesz megsiratója, a temető árka lesz pihenő ágya. A molyok is megtették a magukét, kivált a bélésben és gallérban okozva botrányos kárt. Az csak olyan gorombán bánt azzal is, mintha a nótáriusék jurista fiának téli bekecse lett volna. A Filcsik minduntalan a szép bundájával kérkedett, hencegett, még fel is tette a fogadáson. Nem csoda, ha elbúsulta magát, ha elfacsarodott a szíve, elszédült a feje, félrelépett a lába. De hát az öreg Filcsikkel semmire sem lehetett menni. Némán, szótlanul ment ki, mintha nem fájna neki semmi.

Az A Pogány Filcsik Novella Elemzése Video

Az bizony nem lehetetlen. A jó palócokban a következő A BÁGYI CSODA. Távolabb különféle madarak valának láthatók, rendesen vörös színben, hátul pedig Miskolc városa számtalan házával és valamennyi templomával: még a kálvinista kakas is ott áll az egyik tornyon. S annyira ment ez a forró kívánsága, hogy végre is maga a szolgabíró volt kénytelen eljönni az öregért. Ösmerem én azt a Filcsiket, tekintetes uram! Hogy mer az Filcsik Istvánnak ajándékot küldeni? Meglehet, úgysem lesz rá szüksége többé. Filcsiknek még csak a keze sem reszketett. Nem akart most emberekkel találkozni. Terka nagysasszony lett a szolgabíró mellett és rendbe tették a falu dolgait, tisztelték is mindenfelé. Csakugyan kő van ennek az embernek a szíve helyén. S amiben kedvét lelte eddig, megvetette a fényt, a pompát, eltolta magától a drága ételeket és a medicinás üveget, hanem az édesapját kívánta látni.

Filcsik éppen a »Patyolat-ing«-hez ballagott, ahogy a kocsiról utána kiáltott: »Apám, édesapám! Rendesen valami régi, ismeretlen, hirtelen meggazdagodott adósa küldte meg tartozását nagy hálálkodások és köszönet mellett. A beteg nő nyugtalanul hánykolódott ezalatt selyempárnái között, megrezzenve, valahányszor kocsizörgést hallott. Egy ideig hitte, hogy ez bizony megeshetett, ha nem is ővele, de az apjával, ki szintén István volt.

Ön megtagadja tehát gyermekét? Most már sietni, majdnem futni kezdett hazafelé. Nem is csalatkozott. Ha meghal, nem siratja majd senki.