Garaczi László Pompásan Buszozunk Elemzés Cross

Az első olvasásról semmilyen emlékem nincs, igaz, kötelező volt, és ami rosszabb: negyedéves szigorlati dömping része. A menekülés-motívum ezzel párhuzamosan radikálisan felerősödik: a hős folyamatossá váló önkínzás, sőt öncsonkítás (egyik ujjának brutális eltörése) révén próbál szabadulni, ami végül sikerül neki, bár nem sok öröme lesz benne. Szalonnát sütnek munkások ebédszünetben Szentháromság-téren, kapnak õk is tarkóba egy sorozatot. Itt történik meg a hasítás. Nem hazudik: valótlankodik (Garaczi László: Pompásan buszozunk. Egyikük, egy bajuszos férfi a kátrányfõzõ gépet kezeli - én õ vagyok, stipistop. Tolbuchin körút, mindenki fogja egymás kezét, nehogy elvesszünk. Ami néha érzelmileg egészen megható tudott lenni. ) "Tausz Jutka Leninje a szerelem"). Nagy Ildikó Noémi – Garaczi László: Hullámzó horizont. Az elbeszélő tud valamit, amit a hős még nem ért. Kire legjobb lõni: fémfogú portás, ízületes néni az SZTK-váróban, jegesember csöpögõ, fehér hasábbal a vállán.

• Jelenkor | Egy veteránolvasó feljegyzéseiből
• Pompásan buszozunk! · Garaczi László · Könyv ·
• Nem hazudik: valótlankodik (Garaczi László: Pompásan buszozunk

Jelenkor | Egy Veteránolvasó Feljegyzéseiből

És mégsem működik a gépezet: sápadt, unalmas prózát kapunk. Ez az a folyosó, ahová Maglódi Vera felkúszott a korlátjavesztett lépcsõn, hogy összeszedje az iratokat, de a tanári szoba szekrényeit kifosztva találta. A Pompásan buszozunk! Garaczi László humora jófajta humor, "az-irónia-öltöztet"-féle szellemes, nem vicces humor. Először is a humora. Pompásan buszozunk! · Garaczi László · Könyv ·. Szereplők népszerűség szerint. Tényleg ilyen volt, ilyenek voltunk. Ez a könyv visszakanyarodik a korábbi elbeszélések narrációs medrébe. Pozsony, 2002, Kalligramm. A szövegvilág alapmotívuma, a menekülés, az elbeszélő önnön személyiségét meghatározó elszakadási kísérlete környezetétől s önmagától, egykori valójától, már itt megcsendül. Ebben a miliőben Lemur Miki verséről, a "Milyen a Közértben a hús?

Majd megkérdezik tőle, de ha nem, az sem baj. Tanácstalanul állt az elõadások, szemináriumok és lyukasórák fröcskölõ borzalmai elõtt. Bedobod a pénzt a gépbe, forgatja slágert. Jelenkor | Egy veteránolvasó feljegyzéseiből. Kitörte az ablakot, és bõgõ halálordítás közepette lezuhant volna az iskolaudvarra, ha nem tekerem gyorsan köpenye övét a radiátor fogantyújához. Az egyik halott katona tágra meredt szemmel nézte, hogy egy cseréppel megkocogtatja a ló farát.

Felvesznek alkalmi szerződéses közvélemény-kutatónak a Szociológiai Intézetbe. Arcomat a játszótér sóderjába nyomja, kokikkal szórakoztat. Tausz Jutka a legelszántabb egri nõ, hozzám vágja az uzsonnatálcát, bár a lófarka miatt inkább a török ármádiában lenne a helye. Nem, nem azért, mintha a saját személyiségemben fedeznék fel az elbeszélővel és/vagy alteregójával, Lemur Mikivel közös vonásokat. Persze, hogy nem – mondtuk akkor. A következő Álljunk meg egy szóra-est vendége Vágvölgyi B. András lesz. Ősi, szerethető, kötődhető témák, ismerős szituk, amiket Te is megéltél. Míg az előző lemúr-könyvek egy bizonyos életkorra, problémára fókuszálnak, a Wünsch híd összefoglalja az élet alapmítoszait: a születést, a szerelmeket, a szülővé válást, a kiszolgáltatottságot, az árulást és a hűtlenséget, a diktatúrát, az öregedést és a halált. Fogalma sincs, hogy én már lányokat verek szerelem miatt. Alexa Károly: "Emlékezetre méltó dolgok". Ezt a részt az esten is meghallgathattuk. Közben öntudatlan ujjakkal fényes hurex-köntösének ráncait simogatja. A díszes társaság, most itt állnak a tanári folyosón, az igazgatói iroda elõtt, lehorgasztott fejjel, hátratett kézzel, ítéletre várva.

Pompásan Buszozunk! · Garaczi László · Könyv ·

Fölálltam, leporoltam köpenyemet, és megesküdtem, hogy arról, ami itt, egyébként teljesen jogosan, történt, senkinek se ejtek szót, máskülönben számolhatok azzal, és õ erre azonnal határozott ígéretet is tett, hogy fodorkorpára képeli a hülye fejemet. A pár éve olvasott kiadás és e között a kiadás között tapasztaltam pár halovány eltérést. Elkezdõdik az az újabb és újabb lendületet vevõ, majd újból és újból megtorpanó, képtelen színjáték és huzavona, hogy menjen-e, mehet-e vagy még maradjon egy kicsit. Más a világuk, látom azonban, a kamasztörvények mit sem változnak az idők folyamán. Jaj, istenem, minek is nõttem meg. Keresem rá a jó szót, de nem találom. Megpróbálok elmélyedni a leckében, "a magyar nép zivataros századaiból". A bűvésztrükk tökéletesen sikerült: a szerző már a legelején elárulta, mit fog tenni: csal; és mindvégig ezt tette: csalt. "Röviden és férfiasan nemet kell mondanunk a világra. "

A következő kötetben a lemur-alak a fikció szereplőjeként is megmutatkozik. ) Leposa bácsi a sarkon botjára görbülve bagózik. Nem hazudik: valótlankodik. Az elmúlt, a korban modorosnak, de jól ismertnek számító nyelvállapot és az ahhoz kevert vagy éppen azt keretező jelenlegi nyelvhasználat (annak valamennyi rétegét ideértve, a diáknyelvtől a szlengen keresztül az irodalmi nyelvig) távolságából fakad elsőrendűen a Pompásan buszozunk humora. Különös módon beszélnek, és kedvelik a játékos, egyéni szóleleményeket. Én is a köpenyemmel döfölöm õket, sikongatnak.

Sokat és jót nevettem a regény olvasása közben. Fejükön esõkalap PVC-fóliából házilag. Két módon: egyrészt az elbeszélő folyamatosan felbontja az időrendet, miáltal a narrátor és a szereplő viszonya állandóan más megvilágításba kerül, másrészt pedig erősen hangsúlyozódik, hogy itt nem annyira az események formálják a szöveget (mint az önéletrajzi munkákban általában), hanem jelentős mértékben ez utóbbi, tehát a szöveg alakítja az eseményeket. Az elején nem gondoltam, hogy ez a szerkezet, stílus, forma és hangulat kiad egy komplett regényt, de így lett. Asszonyok borsót pucolnak a dunaparti lépcsõn.

Persze úgy, mint a Tanár úr kérem-et: a röhögés ki-kihagy. Apja, Maglódi Pityu bácsi egyedül él a farkasdûlõi tanyán, míg nem jön a nagy árvíz. Délután hívatnak, és szigorú szavak kíséretében átadják az ellenõrzõt. Büfögni, pukizni, tócsát köpni, aki ebben jó, bátran nézhet a jövõbe.

Nem Hazudik: Valótlankodik (Garaczi László: Pompásan Buszozunk

Épül persze az is, aminek épülnie kell: szó szerinti idézetek, utalások a harmadik kötetre. Magácska meg én, ha mi egyszer, csak ne sugdosna mindig hülyeségeket a fülébe. Hazamentem a Műjégről, megint elővettem a Gólya hozzát. Garaczi érezhetően kisebb kedvvel idézte fel a korból származó emlékeit, így azután humornak, szellemességnek nyoma sincsen. Ilyen a filozófus apuka esete, akiről kiderül, hogy nem ismeri a lesszabályt (ez, ha jól meggondoljuk, nem csupán frappáns poén), majd a kommunista szóval űzött, ám a kamaszvilág határain messze túlmutató játék. A Banda feladásáról szót sem ejtek és szót sem hallgatok. Finom iroda- és gyógyszerszag. A sarkon sült tököt árul ferde szájú hadirokkant, a másik vasszitát ráz a parázs fölött. Garaczinak nagyon jó dumája van, szellemes és egyben poros is. Más egyebek mellett a diákkori világban megjelenő erőszak jelenete nagyon is idézőjelbe kényszeríti a pompásan határozót. Észrevétlenül bólintanak, ezt nem lehet kihagyni. Jó bevezetõ az esti botozáshoz, istenem, minek is nõttem meg. A nyelv performatív, valóságot formáló erejének érzékeltetése – ez a ciklus másik fő motívuma – szintén ezzel a szerkesztési eljárással függhet össze.

A Mintha élnél című első részben klipszerű vágások, gyors ritmus jellemzik a formaalakítást, valószínűleg az emlékezőt és a hőst elválasztó nagyobb időbeli távolság, valamint a szabadabb gyermekkori (és gyermekkori tudatot idéző) asszociációk jelzése céljából. Csodáltam és imádtam õt ezért a Gé betûért. Ettől olyan szép és olyan huncutbánatos a tinédzserlámúr. Erzsi néni immár egy pici és illatos anyóka álom és emlék határán.

Garaczi előre tervezett bő másfél évtizedre? Sanda jószándékom és jóhiszemûségem hamiskás jelzése? Bosszúállók, rosszmájúak, neveletlenek. Ez utóbbi arcátlan kérdést már a szüleim elõtt teszi fel. Frici csak egy egyszerû janicsár, de nagyon tud rohamozni.

Az első lemúr-vallomás afféle potpourri-nyitány volt, megpendítette mindenekelőtt a jellegzetes elbeszélői hangokat, nyelvi fordulatokat, amikre már utaltunk. Anyu viszont így mondja mókásan: "értem, uram, értem, csak fel nem foghatom". Gyorsan leápolták, mehetett haza. Nem törődtem babonás hiedelmekkel, miszerint jobb egy sorozatot az első résszel kezdeni. Történt viszont egy kis malõr: Oczella megbukott, új osztályában napok alatt hivatásos terminátorrá, élet és halál urává nõtte ki magát, és egyre hûvösebben köszönt, ha találkoztunk a folyosón. Nagypapa viszont szépen megmagyarázza: ládd-e, kisunokámÁ Ha gurítok, azaz hazudok valami átlátszót, nagymama mindentudón: "ravasz kabók vagy te, hékás-békás! "

Biztos, ami biztos, a patronos pisztolyokat magunkkal visszük. Vagy legalábbis a bizalmat az igenlő válasz lehetségességében. Mintha gyengülne az elbeszélő nyelvi ellenállása, és veszteségre állna küzdelme a nyelvvel.