Várnai Zseni Versek - Íme 12 Remek Költemény
Várnai Zseni: Álmok... Vasárnap csöndje. Nyugdíjas klubtársainkat arra kérjük, érjétek el, hogy a családotokban, ismeretségi körötökben személyi jövedelemadót fizető személyek az adó 1%-án ajánlják fel szövetségünk javára. Szegény szívem, te meg szaladj, szaladj... Csak kis kitartás, még egy hős iram, fussunk dalolva bátran és vígan... de este már a dal is csak dadog; altassatok el engem, csillagok! Vagy, mint a hernyót gubózza selyem, Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Óz A Csodák Csodája Könyv
Alig tellett tejre, kenyérre, szegény asszonyok szenvedése. Termése érik, pirul, gömbölyül, pillék és méhek zsongják őt körül, szellő ringatja, eső öntözi, s a nap tüzén csillognak könnyei. Gyökeret ver s kövek közt megfogan. S az lesz belőle, tündér csakugyan, ezernyi szép, feslő virága van, ő bennük éli újra tavaszát, s nyáron a nap deleje hatja át. Ha el nem fogom: az ihlet el repül, mint felhő, amely fölöttem göndörül, mint szellő, ahogy elsuhan az éjben. Fiam elment messzeségbe, nem nézhetek a szemébe, s másnak mondja: – Kedvesem, nincs nálad szebb senki sem! Bimbóim bomlanak, virágdíszben állok, már csak éppen május elsejére várok, s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom, s orgonaillatom a világra ontom... Várnai Zseni - Őszi napsütésben. Jó ily nagyságon mélázni olykor, meg tisztulni a földi portól, és minden rosszat el feledve, képzeletben fölemelkedve, néma szavakat dadogni. Édes fiam, mondd meg nékem: ki a legszebb e vidéken? Kaffka Margit: Rügyek. Egy hang csendült az örök éjszakában, hol női hang nem zengett még soha... Egyedül fönt a jeges némaságban. Látogassanak el velünk Gyulára, hiszen ezt a bájos várost legalább egyszer látni és érezni kell, ha pedig egyszer már látták, akkor nagy valószínűséggel többször is vissza szeretnének majd térni az ott szerzett kellemes élmények miatt.
Óz A Csodák Csodája
A lótusz virág a keleti kultúrában a megtisztulás és újjászületés jelképe. Az ősz szerelme, mint a kósza szél, hol lágy zene, hol vészes szenvedély, a fény, az árny oly gyorsan változó, mint életünk, e hullámzó folyó, még kék az ég, de már is el borul... Bús könnyet ont a szürke őszi ég, zordan borong a felhős messzeség, egy csonka ágra csapzott varjú száll, mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj... csak nézem és szívem elszorul: jaj, minden nap korábban alkonyul... korábban alkonyul.. Várnai Zseni: Az időm sürget. Majd a "kincsekből" feldíszítették a. szintén a vízből kihorgászott szebb napokat látott karácsonyfát. Ó, emberek, míg él anyánk, nagyon. A természet újjászületik tavasszal, virágok bontják szirmaikat, új színek jelennek meg, új élet. » Csúzi Családi Pincészet. A Szolgáltató előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos a szakértői tanulmányok egészét vagy részeit bármilyen formában felhasználni, reprodukálni, átruházni, terjeszteni, átdolgozni, vagy tárolni. Várnai Zseni: Fáradt a szívem.
Varnai Zseni Csodak Csodaja
S valóban, a költőnő érzelmeinek mélysége arcul csapja az olvasót, és mintegy szembesíti a körülötte lévő világgal, amelyre érdemes rácsodálkozni: "Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, / hogy éreztessem, ahogy érezem / ez illatot, e fényt, e nagy zenét, / e tavaszi varázslat ihletét, / mely mindig új és mindig ugyanaz: / csodák csodája: létezés… tavasz! Az anyaföldnek most zsendül a méhe, már lesi a munkás szolgahadat, hogy szűz ölébe termő magot hintsen, várja az erőt, mely életet ad, most megmérjük irdatlan, nagy erőnket. A másik erőssége a szokottabb és az előbbiek mélységeihez csak néha jutó hangulat-versek" – írja Tersánszky J. Jenő a Nyugatban Várnai Zseni Ím, itt az írás! Kergetik egymást csillagrendszerek, ölik egymást állatok, emberek. A földi lét csak fuvallat néked, mert te a nagy egészet nézed, nézed ha látod, vagy nem is látsz semmit, önlétedből is csak csupán ennyit. Egy-egy emléket megragad, motyogja, és újra kezdi tízszer is naponta, mint vén malom, mely már csak szelet őröl, s letűnt idők fanyar borával dőzsöl. Vad ellentétek különös viadala időnk, mely most a melyből fölmerül. Te vagy a legszebb, anyám, hidd el nékem igazán! Sose pihentem, nem volt rá jogom... Nehéz a toll is néhanap, de a lehalkult szívverés. Tán' éppen a holdban. Az álmok ködéből, hol szárnyaim nőttek, és neki vágtam.
Mért sír a gyermek mikor köldökét. Köszönöm kitartó törődéseidet, mely mindannyiunknak szól. Iskolánk 134. tanévében is igaz az, ami mindig is jellemezte ezt az iskolát: törekvés a tisztességre, magas színvonalú szakmai oktatás, de emellett ugyanilyen fontos volt a kulturális nevelés is: 134 év hosszú idő egy iskola életében, de a változó idők ellenére nem veszítettük el soha azt a hitünket, hogy jó szakemberek csak kiművelt fők lehetnek. Láttam márványban egy vonását, talán Phidias remekében, szemének zöldjét megtaláltam.