63 Busz Menetrend Nagykovácsi Irány

Valahogy utálják ezt a részt, mert a többség a szélesebb földutat választja. A Malom-patak hídját csak az veszi észre, aki tudja, hogy a sár alatt mi van. Szinte kötelező otthoni kess, csak már egyre nehezebb fiammal a hátamon, rendesen neki kell készülni. Még így, mindentõl távol is találkozunk szembe jövõ kirándulókkal.

A templom mellett rutinosan hátramegyünk az árnyas udvarra. A bokrokon piros szalagokat látok, remélem ezek helyettesítik a jelzést. Innivaló kell bõven, mert igen meleg lesz, és kaját is kell vinni rendesen, mert azzal sem leszünk elkényeztetve, pláne, ha a Tokodi Pincérek bemondják az unalmast. Egyszer csak élesen jobbra letörik az út, amin lekocogok a. A sorompó után, a lejtõn lefelé menve balra szalagot látok az egyik bokron. Böcsületes emelkedõ, amíg felérünk a várrom alá.

Aki nem kerülte meg elõírásszerûen a tömböt, hanem lefalcolt a kis sikátoron, azt szépen visszaküldték a plébániáról. Ezután kibővítettem a környékbeli hasonló bokrokra is az átfésülést, az előbb ismertetett eredménnyel... :(. Egy perc, és Bubu asztalához érünk, akinél megkapjuk az úti okmányokat. Egy kis patakot keresztezek, majd egy kukoricaföld mellett, az úttal balra kanyarodok; kukoricát NEM LOPOK.

3. ellenõrzõpont, Királyháza. Az utcán továbbmenve, a következõ (rövidebb) sornál veszem észre, hogy az elõbbi nem is a megszokott csõkilógatós ház volt. Jön egy kis árnyékos szakasz. Bár a zöld háromszög jelzésen csak 3, 5 km séta a Nagy-kopasz kilátója, nekünk sikerült 3, 5 óra alatt felérnünk. A Rezsõ kilátótól már pezseg az élet, nemsokára itt a pont. Ez egy jó viszonyítási pont, nem csak úgy gyalogolok bele a gerecsei éjszakába. Nekem is rá kell dõlnöm teljes mellbedobással, ugyanakkor a flakont is tartani kell. Leválik a sárga jelzés; a zöldön még sokat kell emelkedni a Zörög-tetőig, ahol egy újabb szúróbélyegző lóg egy piros-fehér bója alatt. Tovább megyek jobbra a kék sávon. Kisvártatva betonlábú villanyoszlopon S- jelzést látunk. Hatalmas tócsák szakítják meg az útfelületet, de mindegyik kikerülhetõ.

Lassan felérünk az impozáns látványt nyújtó Csergezán Pál kilátóhoz, ami a 9. a Nagy-Kopaszon. Ahogy felértünk, már mehetünk is le, hogy egy még meredekebb, és magasabb dombra, mit dombra, hegyre másszunk fel. A fejreállított ballonból csapolok egy fél liter ivóvizet és nekilátok második nagy szendvicsemnek. Az elöl sietõknek esze ágában sincs átmenni a 24-esen a [S-] jelre, hogy aztán megint vissza kelljen jönni erre az oldalra. Kiérve a Bajót-Péliföldszentkereszt műútra autók húznak el mellettünk; Szilvi nem bírja az idegek harcát. Bemegyünk egy házba. Ilyen melegben sokkal hamarabb lesz szomjas az ember. Jól van, itt van már a buszmegálló bódéja, elõtte a pizsamás lóval. Ismét földút következik.

Felvergõdünk a Nyakas-tetõre. Most kell ledolgozni a hosszas lejtõzést. Hisz Zsolt is mondta, hogy azon fog indulni. Évről évre egyre többen vagyunk az esteken, idén már nyolcvan fölött volt a létszám. Megint lihegést hallok, de most már biztos vagyok benne, hogy nem képzelgek. Az sem baj, hogy a flaszter rettentõen nyomja a talpamat. Az emelkedõ elõtt röpke szerelvényigazítás, és nyeregbe pattanunk, mármint Pilis-nyeregbe. Sokszor megtréfál a mélyedés fölé nõtt, dús fû. Nekünk is ezt kell tennünk, állok elõ megint én a javaslattal. Kvázi: Aki olyan ügyetlen, hogy a leírás alapján nem talál oda, az nagy valószínûséggel bele is dögölne az árokba, ha kézen fogva vezetnék a bejáratához. Nagykovácsi Polgármesteri Hivatal. A sarat kikerülõ út elé akadályként egy kisebb fajta dombot tolólapoztak össze; a túrázók beletörõdõen haladnak a dagonyás úton. Jobbra térek az elsõ megemlíthetõ emelkedõre, amely felköt egy dózer útra, ami az ISZKIRI 100 végjátékánál kínzott meg a kiálló köveivel, de nem kicsit. Az elém kerülõ amerikai-futballjátékos termetû úriembert megkérem, ha majd megkapja az itinerét, a velem ellentétes irányba törjön ki a tömegbõl.

Gyerünk a jutalom banánért, aztán tovább!... Amint azon vagyok, hogy átvándoroljak a Nagy-szénásra, megállapítom, hogy ritkult a mezőny. Egy kollega már keresi, hogy hol kell balra menni, amikor odaérünk meg is kérdezi. Rá is fér, mert az ünnepek alatt (Húsvét) meg akarja csinálni a Tripla Maxit (TELEKI 50, ISASZEG 45, TOJÁS 40). A hosszas, eseménytelen baktatást csak néha színesíti egy-egy, a csalitosból visszatükröződő szempár. És vannak még, akik a vaddisznóktól félnek az erdőben? A hosszas ereszkedés után az ipartelep mellé érve végre kisimulhatnak az idegeink az aszfalton; nem kell minden egyes lépésre odafigyelni. Teljes a csend, még a békák is sziesztáznak.

A futók már elfutottak, így nem énekli ki senki a számból az olívákat. Nincs torlódás, a mezőny megfelelő tempóban halad. Az erdõben nagyon szép helyeket lehet látni. A kilátás pazar, jó lenne már szép időben is látni a helyeket ahol jártunk és látszik innen. Persze sokat levett a Szurdokban való tökölõdés, de azért ilyen körülmények között is bõven léc fölött szoktunk teljesíteni. Innen Mátrafüredig a [P-] jelzést követjük. Ráadásul a németek közül sokan bagóznak, és valami hökkenet büdös keveréket szívnak. Nem kanyarodok az úttal jobbra a kis fahíd felé, hanem a Hirczy emlékmû felé tartok, és amikor elérem elolvasom a márványtábláját, majd kimegyek egy erdei mûútra a TB30-> felirat invitálására. Enyhe lejtmenetben érünk el egy pihenõbútorzatot, majd egy keresztezõdést. Ahogy lapozgatok, a hátsó, belsõ borítóra téved a tekintetem. Nem hiába, mert megláttunk egy rönkfa épületet, amirõl rögtön sejtettük, hogy ez a. Gerendás büfé 5. ep.

A földút észrevétlenül murvássá válik, majd aszfalt lesz belõle, amit viszont már észre lehet venni, fõleg amikor már néhány kilométert megtettünk rajta. Balra megcsillan a Házi-réti pecató. Arra meg gondolni se merek, hogy milyen balesetveszélyesek ezek a hiányos, kiaszott, mozgófogú létrák. Gratulálok Pisti, jó, hogy telefonálsz. Egy hiányzó híd miatt kellett elhagyni. Amikor sikerül lefékezni, rögtön kárfelmérést végzek. Ideje arccal irányba fordulni, hogy ne hûljünk ki nagyon. Utoljára indulok neki. Az utolsó egy nyitott platójú furgon, rajta egy rakás gyerek. Keresem, hogy hol kell balra letérni egy ösvényre. Jócskán benne járunk az éjszakában, de a szél nem csitul, és ez így is marad végig. A csordaszellem megtréfált.

Pisti megjegyzi, nehogy betrottyanjak tõle. A Fogas végállomását mellõzzük jobb kéz felõl, aztán megérkezünk a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásához.