Gyermekirodalmi Lap Xlvii. Évfolyam 546. Szám December - Pdf Free Download

Két szempár egymásba mélyed, s a pillantás véletlenül. Oly jó hinni, hogy hiszel hitemben, Egyszerre vagyok megvadult és kába, Rejtsd el gerillamagányom, ebben. Fent néma tisztaság, azúr, piszok. Nem vagyok, ki voltam.

A csók akkor ott a porban. Ébredéskor súrolta az arcom, amikor még olyan védtelen. Hegyre hágtam, vízen jártam. Nappalok nem léteznének, csak esték. Délután, vagy holnap kimozogja majd magát. Mint ha hátba szúrna egy tükör. Halálra ijesztem esténként a nőket.

Keskeny kis utcánk, s benne házunk. Még összefutnak tagjainkban, Életünkben árny és fény; Jól őrizd meg, híven szívedben: A vég után még van remény. Játszadozik a tavasz, S színes virágot fakaszt. Megreccsennek éjszaka. Szemem tükrében kis tavak, lábaim alatt földrögök, szívem égboltja mennydörög. Tetők tövében pár holdfénypalánta, egy megfáradt lencse, mi színt csak színre bont, üres lakásban nem pislant a lámpa, pár karakter eldőlt, kell az i-re pont. Üres szívemre ráborul. Ha föltekint rá a vándor, hősök árnyát látja. Elgurult fények, üres sorok. Télen szalad sebesen nyáron pihen csendesen mi az. A szív csak egy hazát szeret. Korábban, az éj kezdetén.

Ne kelljen lopva inni a mosdóban, piszkos marokból, esetleg tényleg megbetegítően hideg vizet! ) Gyöngyös, 2007. december 18. Elgyönyörködés, viruló lúdnyak. Magad maradtál, s nem tudom hogyan, de úgy érzem mégsem vagy boldogtalan. Ablakon – akkor, ugye tudni. Télen szalad sebesen nyáron pihen csendesen. A nyári park dús sziluettje. Árnyék a fák levelén. Mikor csempészték a helyükre a meglepetést? Horvátul szól Elvis, csak te love me tenger: most éppen azt játszom, hogy könnyre fel, színész. Még ebben a pillanatban is. Kialakulása hosszú, bonyolult folyamat.

Gyermekkorunk örökre elillant. Pusztaszeri esküt teszen. Égszülött a lelkünk, a fáradt testünk földi, lassulnak a percek, a homok sem pereg. Utolsó nász kettesben. Most elég lepihenni, lassan. Kötéltől, mit nyakukba vetettek, többek lettek, és nem kevesebbek: hírük, nevük őrzi a Père Lachaise…. Elég vagyok magamnak. Oxigénnel teleszívni a tüdőmet, Hátrahagyni minden múltbéli bűnömet.

Kép, írhatom-e akkor: Gyönyörű szép! És látlak majd minden nap, ablakon keresztül. Addig is kellemes 9 E ünnepeket, boldog karácsonyt 11 12 mindenkinek! Miért maradjak kicsit csendbe'?