Vajda János Húsz Év Múlva

A végtelenséggel versenyt rohan. Hetykén tekerem ki az ernyőmet, miközben a többiek nyugtalankodnak. Megsemmisülni, mindörökre tán; Nem látni többé a napot soha!

1. Vajda jános harminc év múlva
2. Vajda jános húsz év múlva vers
3. Vajda húsz év múlva
4. Vajda jános húsz év múlva elemzés

Vajda János Harminc Év Múlva

A világirodalom legszebb versei 88% Az ókortól a XX. Montblanc örök hava, ha túl. Egyenes; vissza hát sohase tér. Miközben a többiek, az amatőrök a gödrökben bukdácsolva iramodnak neki, én egy kicsit befékezek, és mint egy helikopter, emelkedem fel a meleg légáramlattal, melyet kinéztem magamnak. Hős vagy, fenséges, mind, ki a halál. Az égen fényes üstökös; uszálya. Micsoda nagyszerű érzés a zizegő hangot hallva rátalálni egy meleg légbuborékra, beletekeredni, amíg csak el nem enged, farkaséhesen, három- vagy négyezer méter magasan a kiindulópont fölött. S a nagy Mont Blanc ködét a nyári nap fölissza. Valaki a Mont Blancra indul – és törje ki a lábát holmi vízmosásban? Mont Blanc helyszín. Elálmodozva, egyedül. Vajda húsz év múlva. Testemet előredöntve kormányzok. Ember, mulandó, koldus vagy király, Emeld föl és hordd magasan fejed!

Vajda János Húsz Év Múlva Vers

Itt járni köztetek, Már tőletek búcsut kell vennem. Egyszer a Mont Blanc fölött szállok. S mindattól ami e világon. Imát morog a vájt hegykatlan itt mogorván. Szomoru csillag, életátkom képe, Sugár ecset, mely festi végzetem, Akárhová mégysz a mérhetlen égbe, Te mindenütt egyetlen, idegen! Ugyan… Nem tartozik bizony senki nagyobb felelősséggel az életéért, mint az elhivatott…. Gondolatát agyadban viseled! Elmulni ily pillangó lét után! Vajda jános harminc év múlva. Ötórányi repülés után kimerülve érek földet. Körültem csillagmiriád. Árját megitta, fönn, a legbüszkébb csúcson, azúr ég és arany nap-gömb alatt, tudom; messze látott, s völgybe nem tér ő soha vissza.

Vajda Húsz Év Múlva

Eltünni és nem tudni, hogy hova? 116-117. oldal (A szelek városa). Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája. De néha csöndes éjszakán.

Vajda János Húsz Év Múlva Elemzés

Már lefelé megy éltem napja, Már ott a kék hegyélen ül. Jönnek, akik lejtőn viszik azt, aki mert. Oda vagyok a siklóernyőzésért. Nyugodtan megtörténhet így, ahogyan elmondtam most… Mi történt tehát: megtoroltam egy sértést és elvesztettem az életemet. Az is megesik, hogy sodrok egyet magamnak. Figyelem a füvet: felmérem, hol lapul le, mekkora a felszálló meleg légoszlopok közti távolság.

Repülési időm egyre hosszabbodik. Felmegyek a hegyre egy hátizsákkal. Felteszem a walkman fülhallgatóját a fülemre. Közben pedig szeretnénk, ha minél tovább tartana az érzés, ahogy ügyes mozdulatokkal kerülgetjük a veszélyt, és csak a repülésre gondolunk, megadva lábunknak a szabadságot, hogy egyre sebesebben mozogjon, mi pedig csak követjük, testünkkel egyensúlyozva. Mint a Montblanc csúcsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. A fölkelo nap megjelen…. Az ég felétől le a földre ér. Vajda jános húsz év múlva elemzés. Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. Pörgök és pörgök, és még mindig pörgök, egészen addig, amíg a meleg légáramlat fölfelé nem lök, többnyire épp egy felhő alá.