Kik Voltak A Hajdúk

I végvidékekről elmenekült és elüldözött magyarságból került ki, akikhez különféle délszláv népekből származók is csatlakoznak. A hajdúk eredetileg marhapásztorok, olyan "hajtók" voltak, akik a dél-németországi, észak-itáliai vásárokra szánt magyarországi szarvasmarhákat terelték a külországi városokba. Ezt a folyamatot pedig a jobbágyi tömegeket a hajdúszabadság ígéretével mozgósító Rákóczi szabadságharc sem tudta megállítani. Ez utóbbi a Halasi Fekete Péter kapitány vezetése alatti hétszáz lovas hajdú városává vált. Elején még 'barompásztor, tehénpásztor' jelentésben élt. A mintegy 2400-3000 főnyi hajdúságot hátralékos zsoldjuk kifizetése, illetve birtokadományok ígéretével sikerült is a maga oldalára állítania. A ma elfogadott magyarázatok szerint elnevezésük a "hajtó", "hajcsár" szóból származik. Azt azonban elismerés illeti, hogy Bocskai törekedett megoldani a hajdúknak egyik sok évtizedes problémáját. Erdély legfőbb nyugati bástyájának, Váradnak a főkapitánya, Rhédey Ferenc Bethlen utasítására hajdúcsapatokat fogadott a zsoldjába. Nos bármilyen furcsa is, pillanatnyilag ezek a lázadók rendelkeztek az ország legszervezettebb és legnagyobb létszámú fegyveres erejével. Minden, a magyarokra nézve oly gyalázatos tette ellenére el kell ismerni, hogy Giorgio Basta katona mércével mérve valóban nagy hadvezérnek számított, különösen a kortárs kollégái szemében.

• Kik voltak a hajdúk 3
• Kik voltak a huszárok
• Kik voltak a hajdúk 6
• Kik voltak a székelyek
• Kik voltak a hajdúk youtube

Kik Voltak A Hajdúk 3

Tudjuk ugyanis, hogy mire a külföldön toborzott katonaság Magyarországra ért, a betegségek és a dezertálás miatt létszámának akár egyharmadát is elveszthette. Az üldözött vad mindig veszedelmesebb, mint az élelemmel és a jó bánásmóddal tartott! Míg a hajdúk különböző csoportjai akár a törvényekkel szembeszegülve is keresték a helyüket a társadalomban, a nemesi rendek szerették volna megakadályozni a felemelkedésüket. Bocskai halála azonban megszakította az általános letelepítés folyamatát, és meggátolta, hogy a szabad hajdúk a fegyverviseléssel felhagyva biztonságosabb megélhetési formákat válasszanak. Hajdúk: magyar néprajzi csoport a Közép-Tiszántúlon. Mivel ezek a szívós és vakmerő pusztai lovasok kizárólag rablásból tartották fenn magukat, hihetetlen módszerességgel derítették fel, és rabolták ki azokat a területeket, amelyeket a háború eleddig elkerült. A császári seregnek csak egy része vette ostrom alá a kereki erődöt. És volt itt még egy apróság: a zsitvatoroki béke oklevele három nyelvi változatban készült el: latinul, magyarul és törökül. A jelenleg kimutatható 8-10 ezer főnél azonban sokkal több magyar hajdú szerezhetett gyakorlatot a német gyalogezredekben. Lakóhelyüket szabadon választott önkormányzati testület igazgatta, joghatósággal felettük általában csak telepítőjük, vagy az uralkodó rendelkezett. A hajdúk törekvései egyértelműen arra irányultak, hogy szervesen betagozódjanak a rendi társadalomba, azaz önálló politikai tényezőnek tekintették magukat. A hajdúk megjelenése Magyarországon is a török határaink között való megjelenéséhez köthető. A megfutamodott nép helyhezkötésének érdeme Bocskay István erdélyi fejedelem nevéhez fűződik. A börtön falai között teljesen kiábrándult a Habsburgokból.

Kik Voltak A Huszárok

Az 1514-es rendi országgyűlés 60. törvénycikkelyeiben már úgy tűnnek fel, mint olyan pásztorok, akik felfegyverkezve portyáznak, s emiatt a közbiztonságra veszélyesek. Azok a férfiak, akiknek nem kellett tucatnyi éhes gyerekszájat táplálniuk, és a gerincroppantó napi munkán, no meg a megaláztatásokon kívül más vesztenivalójuk nem akadt, elhagyták falvaikat. Berettyóújfaluban ma is van külön Hajdúszer és külön Parasztszer városrész. Jóllehet a fejedelemnek végül nem sikerült az egész hajdúréteg helyzetét rendeznie, mégis komoly eredménynek tekinthető, hogy mintegy 10 ezer hajdút kiemelt a feudális jobbágytársadalomból. Tőkés Bálint módjára a kiskunok közül sokan átmenekültek a Nagy kunságba s ott várták a viszonyok jobbrafordulását. Ezen politikai célkitűzés megvalósításához első lépésben a Habsburgokra kellett volna döntő katonai vereséget mérni, amihez viszont elengedhetetlen volt egy nagy létszámú, harcedzett és megfelelően felszerelt hadsereg. Művelt ember volt, hadászati könyvet is írt. Katonai jelentőségüket tekintve Bethlen Gábor uralkodása volt a hajdúk fénykora, de már nem mint a fejedelem politikai szövetségesei, hanem mint zsoldos katonák vették ki a részüket az erdélyi uralkodó katonai sikereiből. A hajdúság történetében a kényszer mindvégig fontos szerepet játszott.

Kik Voltak A Hajdúk 6

Mégis általában hajdújoggal éltek a 18. elejéig, és csak a Rákóczi-szabadságharc bukásával süllyesztették őket jobbágysorba. A hajdúk mint harcoló katonák úgy érezték, hogy különbek bármilyen rendű és rangú "otthon ülőknél", hiszen naponta kerültek életveszélybe. Ferdinánd 1632-ben a böszörményi és a dorogi hajdúk szabadságát is megerősítette, vagyis a királyi kiváltságolások eredményeképpen a hajdúkat másodszor is beiktatták birtokaikba. Század végén a hajdú szó az ideiglenes, vagy állandó zsoldos szolgálatot teljesítő magyar gyalogos katona szinonimája volt. Földjét tetszése szerint használta s az úrbéri törvények, rendelkezések reá nem vonatkoztak. Erdélyt akaró magyarországi urak, Magyarországot akaró erdélyi fejedelmek, önjelölt trónkövetelők, kalandorok, bujdosók, kurucok, labancok bárki fogadhatott hajdút, amennyit csak akart. Csapatokba verődve az erdőkben, nádasokban, mocsarakban lappangtak, és elsősorban az életüket, sorsukat megrontó pogány törökön igyekeztek bosszút állni. A szabad hajdút, a királyi hajdút és a földesúri vagy nemesi hajdút. Az elmondottak alapján úgy tűnhet, hogy hajdúság kizárólag elnyomorodott paraszti elemekből keletkezett. A törökellenes háborúk azonban távolról sem teremtették meg minden hajdú számára a zsoldos katonai szolgálat lehetőségét.

Kik Voltak A Székelyek

A zsitvatoroki béke pontja egyértelműen jelezték, hogy a törökök pozíciói meggyengültek, sokat feladtak a korábbi elképzeléseikből. Miután a török veszedelem, - melynek ellenében támadtak - megszűnt, e városok elvesztették jelentőségüket, mert nem földrajzi szükségszerűség hozta létre őket. A hajdúság visszatérése a jobbágyságba ezzel kezdetét vette. 1605 végére Bocskai Istvánnak mintegy negyvenezer különféle hajdú katonája volt, így a kiváltságolás a szabadságharcban az oldalán harcoló hajdúságnak csupán a negyedét érintette. Vagyis a hajdúkat az uralkodónak alárendelt fizetett katonának tekintették. Magánszemélynek 132ugyanis, nem volt joga ahhoz, hogy bárkit kivonjon az ország jogi és állami szerveinek fennhatósága alól. A kilátásaik itt már csak azért is kedvezőek voltak, mert a XVII. Mikepércs hajdúvárossá lett. Ban fejlettebb parasztpolgári kultúra sarjadt ki. A hajdúk hittek Rákóczi György megbízottjának, Gyulai Ferenc váradi kapitánynak és ellenállásra készültek Szoboszló és Nádudvar határában gyülekezve. A török portyák és hadjáratok nem csak a falvakat, földeket, terményeket pusztították el, hanem szinte mindent, ami a kor embere számára a "világot" jelentette.

Kik Voltak A Hajdúk Youtube

A hajdúk gyakran tűntek fel parasztfelkelésekben, zsoldosként végvárakban, sőt még császári ezredekben, ám gyakran fosztogattak pusztán a saját kedvükre. Ez a terület három "állam", a királyi Magyarország, Erdély és az Oszmán Birodalom érintkezési pontján helyezkedett el. Ekkor alakultak ki a hajdúvárosok, Böszörmény, Nánás, Hadház, Dorog, Szoboszló, Vámospércs és Polgár. A későbbiekben pedig döntő többségében az ő hajdú katonái járultak hozzá Báthory Gábor és Bethlen Gábor katonai sikereihez. Század eleji függetlenségi, nemzeti szellemű történetírás alakitotta ki azt az idealizált képet, ami a hajdúkat a nemzeti függetlenség és a protestáns vallásszabadság bajnokaiként mutatta be.

Ez a folyamat persze nem ment egyik napról a másikra. Ezzel mindenki jobban járt. A 17. századtól pedig általános gyakorlattá vált, hogy a főnemesek katonai szolgálat fejében a birtokaikon le is telepítették a hajdúkat, akik a földesúri szolgálatba fogadás révén földhöz jutottak és mentesültek a feudális járadékok alól. A politikai és hadászati ellentétek Bocskait szakításra kényszerítették a -ma úgy neveznénk – közélettel. Volt, aki azért fogott fegyvert, mert sérelmei megtorlásában reménykedett. 1605. február 21-én a nyárádszeredai, április 17-én pedig a szerencsi országgyűléseken Magyarország és Erdély fejedelmévé választották, a török Porta pedig ezt követően díszes koronát küldött Bocskainak. Halasi Fekete Péter főkapitánynak halála is kun földön történt. Articulusa a "nemesi" állapot elismerése mellett megerősítette a bihari hajdúk katonai szolgálati kötelezettségét, megtiltva nekik, hogy jobbágyokat fogadjanak maguk közé. Az 1605-ben újonnan támadt nagyszámú hajdúság eltartására azonban már sem szükség, sem pénz nem volt. A szoboszlai lovasság, - akiket a fejedelem nem is nevez hajdúknak, hanem mezei katonáknak - külön figyelmet érdemel.

A felkelés veresége után ezt szigorúan megtorolták: a kivégzéskor Dózsa testét leghűségesebb hajdúkapitányaival marcangoltatták szét és törvényben rendelték el lefegyverzésüket. Ezek az új, úgynevezett taksás hajdúk gyakorlatilag nem különböztek a taksás jobbágyoktól, mindkét csoport egy, a birtokossal kötött megállapodás szerinti pénzösszegben rótta le kötelezettségeit. Maradt a katonáskodás, csakhogy a jó helyeket már elfoglalták a szintén menekült, de lóval, fegyverrel, felszereléssel, kapcsolatokkal rendelkező módosabb középnemesek. Példaként Kálló ügyét lehet megemlíteni, amely várost a bécsi békekötés visszaadta a Kállay családnak. A tömegben, nagy többségben magánjogilag kiváltsagolt hajdúk szabadságát sem az országgyűlések, sem a kamara nem ismerte el, s az valójában meg is szűnt az önálló erdélyi fejedelemség bukásával (1690).

Hogyan lehetséges ez, ha mint mondottuk, a hajdúság egye jobban idegenkedett a hadakozástól? A hajdúvárosiaknak nem kellett elhagyniuk az állandó gondoskodást igénylő gazdaságaikat. Mivel pedig volt mit veszteniük, lakóhelyüket, különösen háborús időkben, egyre kelletlenebbül hagyták el. Rákóczi Ferenc 1708-ban Tarpával. Az 1635. és 1638. évi törvények megtiltották, és törvénytelennek nyilvánították a magántelepítéseket. E két ok, a pénzhiány és a katonaság állandó jelenléte iránti igény volt az, ami egyre több magánembert is arra ösztönzött, hogy birtokain hajdúkat telepítsen le. A külföldiek az elsöprő tűzerőt és a harcrend erős, statikus tartását, a magyarok pedig a mozgást, a kezdeményezést és a gyorsaságot testesítették meg.

Ez azzal magyarázható, hogy Bethlen és utódai a hajdúság többségét toborzás útján, zsoldos katonaként integrálták seregükbe, ezáltal nem kerültek velük olyan szoros kapcsolatba, mint Bocskai István. Mindkét fél a maga igazáért harcolt, a "túloldaliak" az általuk "törökbérencnek" tekintett Bethlen ellen védték a magyar hazát, míg az erdélyi fejedelem hajdúi "Habsburg-bérenc" társaik ellen védték hazájukat és protestáns hitüket. Éltbe lépett az "ellenségem ellensége a barátom" elv. Elfogadta a koronát, de csak mint becses és ritka ajándékot, mert az országnak van törvényes királya és Szent Koronája. Kialakult tehát a magyar hajdúság 4. típusa, a kiváltságolt hajdúság, megkülönböztetésül a királyi hajdúktól. Annak ellenére, hogy 16. század végi–17. Aki akart, most felhagyhatott a hajdúélettel. A század végére a szót már főleg a paraszti eredetű magyar puskás gyalogos szinonimájaként használták. Az újságokban, folyóiratokban, filmvásznakon hirtelen megjelentek az istentől és embertől elrugaszkodott, rossz arcú, kegyetlen életű hajdúvitézek. Erdély válságos helyzetbe került, hiszen vagy a császár, vagy a szultán seregét kell erősítenie. Csupán a Bocskai telepítette hajdúk egy részének, a hat hajdúváros (ún. A határnak és belterületnek megfelelőleg a népesség is nagy.