Terhes Vagyok, Meddig Dolgozzak Még

Ennek már ma is vannak baljós jelei. Izzasztó nyári este van, hogy mást ne mondjak, a házfalak úgy fújják ki magukból a meleget, mintha Budapest egyetlen hatalmas, forró kőből épült hajszárító volna, így aztán a mérsékelt éghajlat nagyobb dicsőségére önnön verítékünkben úszva fuldoklunk, miközben parkolóhelyet keresünk a Lónyay utcában. Amit mondandó lennék… (Bocs, itt még egy pillanatra meg kell állnom! Na igen, az irokéz én vagyok. A második terhesség nem olyan, mint számítottam... A várandósság előtt azt képzeltem, hogy bizony nem hagyom abba a mozgást, és én leszek a zumbacsoport legklasszabb kismamája. Köztük van Walter von Ulri. A magam lehetetlen módján a titkairól is tudok valamit.

PARADIGMA BELLA (előrejön, egészen a rivaldáig, a közönséghez intézi szavait). Ki itt a perzsa, te lestrapált némber? A népművészetet ugyan gyanús terepnek véli, minthogy nem tudhatja előre, meddig tart a hegedűszó, és hol kezdődik a politikai szembenállás, de bízik nagy találmányában, a gumibotokkal szavatolt konszolidációban, elvtársak, és mint Piroskára a farkas, mosolyogni kezd erre a szép szál Feri gyerekre. Természetesen nem e követelés jogosságát vitatjuk, csak arra szeretnénk fölhívni a figyelmet, hogy napjaink magyar nyelvű irodalmáról nem alkothatunk hiteles képet, ha nem számolunk régióinak különbségeivel; rögtön hozzátéve azt, hogy mindezt nem úgy kell értenünk: a Tisza vonalától nyugatra posztmodern, keletre szürreális elemekkel dúsított realizmus.

Ebédre ingyen kapjuk a finom, kétfogásos ebédet a közeli étteremből, és néha még desszert is csurran-cseppen. Sem visszahívni nem fogom, sem az e-mailekre és SMS-ekre válaszolni, épp ezért mentem szabadságra. A plusz egy fő is én vagyok, egy naiv szívtipró fekete álszakállal az állán, aki bolondul azt képzeli, hogy ha eddig sehogy sem sikerült is, most spanyol grandként végre munkásszármazásúnak fog minősülni, és annyi vész, oly sok viszály után mégiscsak fölveszik az egyetemre, melyet most illegális vendéghallgatóként látogat. Úgynevezett gyerekmonológokat fogalmazott könyvvé. Húsvét táján mindig eszembe jut – talán mert valahol az én evangéliumom is, nekem is írta a lelkiismeret-furdalásba betegségig, halálig józanodó orosz. Hétfő; ha nekem is volna határidőnaplóm, a mai napra vonatkozólag ez a följegyzés állna benne: "Új él. A közelgő ezredforduló előtt a szó szoros értelmében élet és halál közt választunk, amikor arról döntünk, hogy komolyan vesszük-e végre a mindannyiunkban lakó költőt; azt, aminek a legtökéletesebb vers is csak az egyik lehetséges megtestesülése, a jobbik énünket, a magunk fölé való emelkedés tündéri képességét. A napjainkat fölverő, bosszúszomjas ordítozás már jelzi, hogy esztelen lincseléssé is silányíthatjuk azt, ami lényege szerint nem kevesebb, mint – Madách pontos drámacímével szólva – az ember tragédiája. Én nem küldenék a helyedben még egyet. Nagy marha volt az is, aki ezt kitaná'ta – mormogta a bajsza alatt a nehéz életű, pusztai ember, aki a vármegye zsandárainak vizslató szeme elől álló nap a posztmodern regények kaktuszszerűen szúrós írásjelei közt lapult, és estére kelve elnyűtten, kitikkadva, cserepes szájjal, amúgy mosdatlanul, szőrös-puskás rémlátomásként toppant a korcsmáros elé: – Aggyék kend e'kkis Mikszáthot! Az ősz akadémikus erre már mégis megszólalt, és annyit mondott: – Följelenthetnélek, te szemét, de akkor hogy borotválkoznék? A vers ajánlása: Nádas Péternek. És mégis… Ez a vers – hadd legyek pofátlanul nagyképű (lásd Mao Ce-tung: A képen belüli ellentmondásról; továbbá: "Zavart a képe? Tudja és mondja, hogy a népzene, kötődjék bár művészeten belül és kívül ezer más dologhoz is, mindenek előtt zene – mítoszként, zene mivoltát mellékes körülménynek tekintve tisztességgel nem tárgyalható.

Hogy egy időben a Lipóton lakott, s mikor egyszer elkártyázta az időt és zárt kapu várta: dörömbölni kezdett rajta: engedjetek be! Nem mosópor (egyebek közt az sem! Remote-MTA: dns; (146. Van egy erős időszaka a kamaszkornak, lázadás előtt picivel és lázadás közben is, amikor már bőven keresi fiú és lány a maga identitását, és vadássza azokat a viselkedési mintákat, amiket elővehet a zavarba hozó helyzetekben. Két okból is figyelmet érdemel. A., magyar költő áruvédjegy-használati ügyére hivatkoznunk! Megjegyzem, az indiánra való tekintettel, mármint arra, hogy mondhatni történelmi okokból inkább bírja az angolt, mint a magyart, a délutánt mondhatnánk posztmeridiánnak is (angolul ezt PM-nek rövidítik, ám ha ugyanezen a nyelven ugyanez a két betű jelenthet posztmodernt, sőt postamestert is; miért épp posztmerindiánt ne jelenthetne? További lehetséges poén, a fafejű kém kihagyva, csak hogy kitessék, mennyire van miből! ) Annak a nagy, közös vonszolódásnak se, amely kiverte a szemét, elette a gyerekeit, s ha díjjal is jutalmazta – végül megette az életét. Várady Szabolcs feltűnően kevés versét azért nem nevetséges költészetnek neveznünk, mert az ő világában csak az tud versként megszületni, ami összezárt fogsorán keresztül, szinte a fogait kitördelve robban ki belőle; s noha a szerző mindent elkövet, hogy e romantikusnak vélt mozzanatot irodalommal és öniróniával palástolja, az ő kevés beszéde alkat és életsors, nagy szóval: végzet. Az egyik írónk, akit nem divatok, vagy irodalompolitika tart életben, hanem az olvasók szeretete. Vártad ugye most is a plimmet, Fafejűkém? Mint ahogy pontosan tudta a szavak értékét akkor, amikor meghallják őket.

Hajnali hajtóvadászat)Azt hiszem, az állítás, miszerint Faulkner lassú, nem pontosan fedi a valóságot. Nagy mutatvány, nagy vers. A népzenére kíváncsi. Úgyhogy körül is néztem, miből főzhetünk, a LinkedIn gyűjtését nézve nem vagyunk világszinten oly bátrak ebben a műfajban, úgyhogy belőlük inspirálódva, átírtam kicsit őket. Vargha Balázst irodalomtörténésznek mondja az irodalmi lexikon. Ugyanakkor, ha a szülési szabadság előtt vezetői pozíciót töltött be az anyuka, a munkavállaló csak megfelelő indokkal kérvényezheti az elbocsátást. Holott a lényeg nem ez, hanem az, hogy látnivalóan nem vagyunk egyedül; a sötétben valaki vagy valami, netán csak a saját képzeletünk kitartóan néz minket. Eszembe jutott a szóról már mondtam is, fejből, hibásan… aztán inkább megkerestem és úgy olvastam fel Timinek, mert kiderült, nem emlékszik erre a versre, nem ismeri.

A mindenség nem jó és nem rossz. Sebő Ferenc könyve, a Népzenei olvasókönyv első látásra az, aminek a címe mondja. A korszak költészetének maradandó darabja. Én döntöm el, hogy ha home office-ban vagyok, ebédidőben mit csinálok: ebédet főzök, sétálok, telefonálok, ügyintézek, beszélgetek, vagy bevásárlok. Úristen, mi volt ez? Én döntöm el, kivel barátkozom. Ez a mondat Csortos Gyula szájába illene a Hippolit, a lakáj címszerepében. A lírai költő (a meghatározást és a hozzá kapcsolt tevékenység leírását a tévében hallotta egy megnyerő mosolyú tévészemélyiség szájából) lila ködökben lebeg a kábítószer-elvonókúrák leendő látogatójaként, néha rímel egyet, megeszi a gázszámláját, és a városi parkban serdületlen iskolás gyermekeknek mutogatja a modernségét. Ha nem így volna, mivel foglalkozna a jövő irodalmára? Ja, az Ottó – kuncog bele a telefonba Ágh István, a legjobb élő magyar költő –, ölelem…. Ahol az ilyen, pontos, tudományos igényű összefoglalásokat mára teljesen kiszorította a doku-reality sokkal dinamikusabb, a beleélést, az "egykorokban lakást" előtérbe helyező műfaja - ez ak. Hogy egy napon, halljatok csudát, nagyobbacska házi macska lett belőle.

Félálomban, mondhatnám, véletlenül. Én döntöm el, kihez hogyan állok hozzá. Amennyiben nem ezt tesszük, újabb bizonyítékát szolgáltatjuk annak, hogy az emberiség egy léha, könnyelmű senki, és akkor aztán megnézhetjük magunkat, hogy mit szól hozzánk az irodalomszociológia meg a recepcióesztétika. Röviden eksztatikus állapot ez is, mint a tűz körül ugrándozó, törzsi varázslóé. Olyan mélyen érintett meg, hogy mikor először állhattam a Nemzeti Galériában a Munkácsy képek előtt, megilletődve, mint aki oly nagyon szeretettje intimitásába nyit be véletlenül, eszembe jutottak, sorjáztak Dallos Sándor mondatai a képekről a fejemben – azóta sem éltem ilyen egyszeri és megismételhetetlen találkozást festményekkel, ilyen fejben folyó tárlatvezetést, annak ellenére sem, hogy igazából honunk gazdag festőpalettájáról nem Munkác.

Nem úgy, hogy közben erdélyi vagy bácskai menekültnek nézik őket, nem is szólva a Nyugat távoli sarkaiba szakadtakról, akik nem lettek milliomosok vagy világhírűek. Azt hiszem, ő az egyedüli, akinek az állami díj osztásakor azt írták a neve mellé az újságban, hogy főiskolai hallgató, mert Halmos neve mellett, akivel a díjat megosztva kapták, egy rendes, felnőtthöz illő foglalkozás volt föltüntetve: az MTA Népzenekutató Csoportjának munkatársa. Mielőtt visszamennél dolgozni, nem árt, ha tisztában vagy a jogaiddal. A helyzethez alkalmazva a szólást, egyik szememen be, a másikon ki. Egyszer-egyszer azért, ha nem látják, enyhén félretartott fejjel átsuhan a malteron.