Már Vénülő Kezemmel Latinovits

Én magam hús-vér valójában soha nem láttam Latinovitsot. Ha kirajzolódik egyfajta történet a lemezen, úgy az kizárólag arról szól, miként jut el a versmondó a héja-nászos beszédhelyzettől a "Már vénülő kezemmel…" beszédhelyzetéig. Akkor vált világossá számomra, mi mindent lehet kifejezni hanghordozással, gesztusokkal, emberi tartással. Ady hatalmas energiaforrás volt,, csak úgy sugárzott a szeméből, a keze fogásából, a hangjából való rejtelmes, hallatlanul vonzó erő. Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet. A modern szimbolizmus idejében mondjuk ki, hogy ez a fátyol nem más, mint az a köteles diszkréció, melyet jó ízlésű nő bárhol köteles megőrizni, amely diszkréció nélkül elvégre is – hogy nyíltan beszéljünk – a legkarcsúbb bokácskák is elvesztik érdekességüket. És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is.

A költői, majd ennek nyomán a versmondói szerep. Van a verseinek egy megmagyarázhatatlan, szuggesztív hatása. Mar venulo kezemmel fogom a kezed. Ha eddig nem derült ki, itt nyilvánvaló lesz, hogy a fiktív jelenethez a szavaló hangja egyfaj-. Több ifjú író- és költőtársat támogatott barátságával. Más szóval: hogyan lehet ennyire nem törődni a "Mégis" szóval összekapcsolt két költői kép irányultságával? Éppen ezért hiába szerepelnek a lemezen olyan versek és prózai szövegek is, amelyeket Ady más személyiségvonásaihoz szokás társítani, Latinovits interpretációjában ezeket is mintha megannyi metaforikus Atlasz vagy Sziszüphosz mondaná. Latinovits az első Életet szorosan hozzáveszi az előző sorhoz, a másik kettőt viszont annyira szétszedi, amennyire csak bírja: a CD-lejátszón két másodperc szünetet lehet leolvasni, ami rengeteg idő.

Ady nem csak a háborút okozó eseményeket látta előre és később sem pusztán a háború veszteségeit siratta, nem csak a harcokra gondolt, hanem valami mást is siratott, valami olyasmit, ami megfoghatatlan, ami a nagy dúlásban talán észrevétlenül odaveszett, az emberséget, magát az embert, az élet szépségét. "Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. Az utolsó mosoly a maga ismétléses lépcsőzetességével a lemez vége felé elhangzó Sírni, sírni, sírni-t ellenpontozza; ugyanakkor a folytonos megtorpanások ellentétben állnak a Héja-nász… dinamikájával is. Az apám, Ady Lőrinc a belső Szilágyságból, Lompértből került ide, mikor édesanyámat, az egykori érmindszenti református papnak korán elárvult leányát, aki egy falusi kisbirtokos nagybácsi fogadott föl, feleségül vette. Feltöltés: 2009. febr. Ismerjük a színpad alakjainak természetes viszonyát a hallgatósághoz. Utolsó szerelme, múzsája és felesége a fiatal Boncza Berta, azaz ahogy Ő becézte, Csinszka volt.

Ezt a lemezt írta most át CD-re a Hungaroton. Meg aztán: miért "vad, úri tatárok", ha egyszer Csák Mátéról van szó a címben? A keretes refrén végén Latinovits nem ereszti le a hangját; ily módon a szekér akkor is "fut", amikor a versnek vége szakad. Ma már Latinovits éppúgy a tegnapok ködlovagjainak egyike, mint Ady. A látomásos versekben sem az történik tehát, hogy a beszélő, a szavaló feloldódik a látomásban, hanem ellenkezőleg, irányt szab neki.

Nem az Istenhez hanyatló árnyék, a munkásmozgalmi versek alkotója végképp nem, és az úgynevezett "dekadens" költő sem. A versben felidéződő kiúttalanságot és kétségbeesést, amelyben már felsejlik Jézus végső kiáltása, Máté 27, 46 (ezt a mondatot írta fel Ady a kötéstáblára, mielőtt kétségbeesésének egy rohamában összetépte bibliáját), előkészíti, egyben ellenpontozza az előző tétel, A muszáj-Herkules dacos kivagyisága. Ebben a szövegkörnyezetben a Góg és Magóg… eleve nem az "új időknek új dalai"-ról szól, illetve nem ez lesz hangsúlyos benne, hanem az, hogy "Tiporjatok reám durván, gazul", s Latinovits előadásmódja ezt még inkább felerősíti. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Én legalábbis nagyobbnak érzem a nyelvi távolságot, mint például Petőfi olvasásakor.

Csakhogy a felstilizált én bármiféle virtuális közösség szolgálatában gyorsan megmerevedik, elveszti színpompáját, rugalmasságát, érzékenységét, s ez bizony a szabadság ellenében hat. Ezután pedig A Hortobágy poétája következik. Aki "istenes" verset keres a lemezen, talál: a 16. tétel a Menekülés az Úrhoz című kései, 1917-es költemény. Ez a három vers – tehát a Kocsi-út az éjszakában, a Sírni, sírni, sírni és A fekete zongora – Latinovits legerőteljesebbnek, egyszersmind legösztönösebbnek ható szavalatai közé tartozik. Egyvalami nem volt világos. "Nincs hit" – kiáltja Latinovits a CD 23. percében prédikátori tűzzel –, "és teljességgel nincs hit itt a Duna-Tisza táján".

Tegnapi Tegnap siratása részlet/. Nincs értelme utólag azon töprengeni, hogy ez mennyiben volt jogos vagy indokolt. S fölhorgadnak megint. Ízlelgettem a versek sajátos hangulatát, magukhoz ragadtak.