Ugorjon A Tiszába Ő

Illetve, csak ő szerette volna titokban tartani az ittlétét, az újságírók hamar kiszagolták és hírül adták, hogy a főváros vendége, a Gellért szállóban lakik és hullámfürdőbe jár. Minden előadás szünetében kiáll a függöny elé, gyalázza Váradyt meg névszerint a három anyagi felelőst, akiket bíróság elé akar idézni, de nincs ügyvéd, aki ezt a pert vállalná. S ha ki akarja nyitni a lakatot a nő, hát ugorjon az Oltba de ő. Bumm bumm bumm bumm. 1928 legelején egy különös színházi botrány tartotta izgalomban a szegedi közönséget. Jávor Pál végül 1928 nyarán visszakerült Budapestre, a Magyar Színház szerződtette. Jávor Pál 1957-ben tizenegy évnyi önkéntes amerikai száműzetés után tért vissza Magyarországra, idősen, kiábrándultan és betegen. A Tokaji Vízi Rendészettel és az időközben a helyszínre érkező hivatásos tűzoltókkal a kutatást azonnal megkezdtük. No, de azt meg kell adni, hogy ezek az urak mindig lovagiasan helyt is álltak a sértésért, ha rá került a sor" – emlékezett vissza a színész 1934-ben a Pesti Naplónak. Csak a bennfentesek tudják a bekötött kéz titkát. 1933. január 27-én, csütörtök délelőtt került sor a párbajra, a Fodor-féle vívóteremben, a megbeszéltek szerint könnyű olasz kardokkal, bandázssal, végkimerülésig kellett küzdeni a feleknek. Több öltéssel varrták össze az orvosok, bepólyált kézzel, felkötött karral, legyengülve jelent meg másnap a főpróbán és a filmgyárban. A Nyíregyházi Tűzoltó és Vízimentő Egyesület osztotta meg közösségi-oldalán, hogy szerdán a késő esti órákban a Tisza Tokaji szakaszán egy 16 éves fiatal stégről a vízbe ugrott és elmerült.

Csak szenvedélyesen élt bennem az igazságkeresés, küzdöttem meggyőződésemért" – nyilatkozta a Film, Színház, Irodalomnak 1943 őszén, már színház- és mozisztárként. És a szakma zsidótlanításának fő felelőse. Előadás alatt folyton lepisszegte Winternitz, aztán pedig idiótának nevezte és megütötte a lovaglópálcájával, ő csak megvédte magát. "Minden úriember, akit megütnek, visszaüt" – tette hozzá a felesége. Kacagott fel Lábass Juci- "akkor ugorjon a Tiszába! " Elfogyott körülötte a levegő, nem volt itthon maradása. A színész neki is elmesélte az esetet: "Dusika, a cirkuszban pofon csaptam azt a nagypofájú svábot. A nyári szezon alig kezdődött még el, de sajnálatos módon vízi mentőinknek nem az első ilyen jellegű riasztása volt. A világháború után végleg otthagyta a románná lett Aradot, Dániába akart menni, de csak Budapestig jutott, ahol egy fillér nélkül szállt le a vonatról. A "közlemény az ország védelmi érdekeit veszélyeztette", állt a miniszteri határozat indoklásában. Szerdán a késő esti órákban a Tisza Tokaji szakaszán egy 16 éves fiatal stégről a vízbe ugrott és elmerült/ Fotó: MTVA/ Faludi Imre.

De volt már valami baljóslatú a levegőben. A lehányt igazgatónő. Ez nem egy átlagos színházi előadás volt, a színészek komoly cirkuszi tréningen vettek részt a premier előtt, Jávorék lovaglóedzéseket is vettek. A vízimentők a Tokaji Vízi Rendészettel együtt megkezdték a kutatást, amelyhez később a kelet-magyarországi speciális mentőegyesület is csatlakozott. A hajnali órákig együtt mulattunk az egyébként nagyon szimpatikus világnagysággal, aki Palival végül jó barátságba került.

Most már viharos gyorsasággal repültek falhoz, padlóhoz az üvegneműek. S rátetetem, s lelakatolom, s a lakatnak a kulcsát a Tiszába dobom. "Az idegeim nem bírják ezt a nőt, mindig macerál. Szmokingban a Tiszába. Dr. Klár Zoltán főorvos volt a vezetősegéd, neki kellett volna jelt adnia a küzdelemre. Jávor Pál szemrehányása örökre rajta szárad a vörös némber arcán és presztízsén. A színésznő szerint Jávorék a zsidókra, a talmudra és a tórára tettek megjegyzéseket, majd zongoraszó mellett az Erger-Berger című gúnydalt énekelték. Írta börtönnaplójába 1944 végén. Jávor levelekben is panaszkodott rá. Persze nagy lelkesedéssel fogadtuk. Saját házában tartották őrizetben, aztán fogolyként Sopronkőhidára hurcolták, majd Németországba, de ez végképp nagyon csúnya történet. A filmben Jávor egy Amerikába került drámai színészt alakít, aki nyelvi nehézségek miatt nem tud labdába rúgni Hollywoodban, hiába magolja szorgalmasan az angolt. « – kiáltott fel, és táncra kérte Remarque-ot.

000 pengő az utcán című 1937-es filmben. Megtudta, hogy egy hírhedt, dúsgazdag marha-nagykereskedő is környékezi szerelmét. Már 1939-ben egy bécsi forgatáson kíméletlenül szidta fűnek-fának a nácikat. Büszke volt rá, hogy bekerült a színházi pletykába. Az ifjú művész első feljegyzett balhéja 1924-ben volt, egy színházi alkalmazottat ütött meg. Egy elegáns, magányos úr ült az egyik asztalnál, s megtudva, hogy színészek vagyunk, az üzletvezető útján engedélyt kért, hogy átülhessen hozzánk. Három nappal korábban, szilveszterkor Jávor Pál a szegedi Kass kávéházban mulatott orvosokkal és katonatisztekkel, ott volt Zöldhelyi Anna is, egy másik társasággal. Rájuk szólt, hogy ne zsidózzanak, mire Jávor csak egy kézlegyintéssel válaszolt. Természetesen a függöny előtt már erősen italos és közönséges, sokszor nyomdafestéket nem tűrő szavakat használ, hogy őt így meg úgy becsapták… " Hasonlókról számolt be egy amerikai magyar lap is: "Jávor az első perctől szembehelyezkedett menedzsere utasításaival, az előadások előtt mértéktelenül sokat ivott, naponként egy-két üveg whiszkyt, ami meglátszott rajta és előadásainak gyenge színvonalán. Többször meglógott otthonról, tizenhárom éves korában Bécsbe ment, két év múlva a román frontra szökött, levelet hordott a katonáknak, csendőr vitte haza, mikor rátaláltak. "Azt hitte, ezzel végleg lerázhatja magáról Jávort, aki kissé már a terhére volt.

Nem volt megbízható ember, erre figyelmeztették is a színészt. Kijelentések is elhangzottak. Sose voltam fenegyerek! A bemutató után Új-Szegeden egy kerthelyiségben folyt az ünneplés, Jávor cigányokkal húzatta a művésznőnek, táncba is vitte. Aztán az is kiderült, a kommunisták sem kedvelik Jávort. Egy valami azonban biztos: Zöldhelyi elterjesztette a színházban, hogy Jávor antiszemita, ami a színész fülébe is eljutott, ezért akarta felelősségre vonni – így kezdődött az egész. Este Jávor felkötött karral, fején ragtapasszal alakított egy daliás huszárfőhadnagyot a színpadon. Nem tetszett neki, ami az országban folyik és ennek többször is indulatosan hangot adott. A helyi huszárlaktanyában rendezték le az ügyet, nehéz lovassági kardokkal. A nyíregyházi vízimentők hozzátették, hogy nem ez volt az első ilyen riasztás nyáron. Jávor már az első próbán lángra lobbant a nála hat évvel idősebb színésznő iránt. Erich Maria Remarque a világhírű német író 1936 nyarán titokban Magyarországon töltött pár napot.

Az ügyről egyáltalán nem írta hazai sajtó, de a New York-i Ember című magyar hetilap beszámolt róla: A Petőfi Színház egyik tagja aláírással a napokban érkezett hozzánk Budapestről az alábbi írás: A pesti kommunista lapok sohasem írják meg azt a súlyos, igazi jávorpálos affért, amelynek kb. "A mai magyar életben, amikor az egész ország vérzik, senki sem engedheti meg magának az a fényűzést, hogy karddal rohanjon a másikra" – tette még hozzá. A muri után hajnalban egy hídon támolygott az ittas bohémcsapat, amikor Jávor kijelentette, bármit megtenne a nőért, amit csak kér. És megint nem bírta befogni a száját. Nem mondott teljesen igazat. Várkonyi Zoltánnal, a Művész Színház igazgatójával is összeveszett a színészszakszervezet központjában, távozáskor úgy vágta be maga után az üvegajtót, mint a Halálos tavasz egyik híres jelenetében. A Színészek Lapja 1925. áprilisában és 1928 januárjában is megjelentetett közleményt, amiben a művész úr hitelezői követelték a pénzüket és fenyegetőztek feljelentéssel. A tárgyalás egy igazi színházi-filmszakmai ki-kicsoda volt.

Hajnali négykor már keresztül-kasul álltak a szemei és tótágast állt benne az érzelem. Winternitz békülékeny hangulatban érkezett a bíróságra, ügyvédje közölte, Jávor megbüntetését nem kívánja, magánjogi igényéről is lemond, mert a színész kártalanította. Baj volt a menedzseléssel, nem azt kapta, amit várt, amit ígértek, nem értette a helyi viszonyokat. Felhívták a figyelmet a fürdőzés szabályainak betartására: - Felhevült testtel és alkoholos állapotban, illetve egy kiadós táplálkozás után közvetlenül vízbe menni végzetes lehet! A színésznő jelentette az esetet a rendőrségnek, a színházigazgatónak és a helyettes polgármesternek, még orvoshoz is elment látleletet felvenni. "Dilettánsok és műkedvelők orgiáznak mindenfelé, minden tömbmegbízott színigazgatónak csap föl, nyilatkozik, bírál és következtetéseket von le. « – mindig ezt vágja a fejemhez… Nem akarok botrányt, nem akarok a régi Jávor lenni, de ne adj isten, ha egyszer kiborulok…".

Mindig csak az arra kijelölt helyen strandoljunk! Az egyébként gusztustalan jelenet természetesen nem ment sikongás, káromkodás és izgalom nélkül, a díszletezők odaszaladtak a diktátor elvtársnőhöz és törülközőkkel törülgették arcát, szemüvegét, de mindez már nem változtatott helyzetén. Ez roppant megtetszett neki. Sokat iszik, botrányai vannak. 1933 januárjában egy vasárnap éjjel Jávor Pál betért a New York kávéházba. Egyik este szórakozni is elment – és pont belefutott Jávor Pálba. A Tokaji Vízi Rendészettel és az időközben a helyszínre érkező hivatásos tűzoltókkal azonnal keresni kezdték a fiatalt, amelyhez a Kelet-Magyarországi Speciális Mentő Egyesület is csatlakozott. Még aznap este találkoztam az illető kereskedővel, és megkérdeztem tőle: »Te Jani, igaz, hogy a Jávor megpofozott? Letörölte könnyeit és most már a "ripityom" és hasonló vidor szavak kíséretében vagdosta össze a további tükröket. Lányát, Fiorenzát 1944 decemberében ölte meg egy szovjet bomba (más források szerint egy becsapódó aknagránát végzett vele), az öreg – állítólag – nem vett magához ételt bánatában. Hogy mi történt pontosan, az kiderül a növendékek Kiss Ferencnek intézett jelentéséből: "1944. január 28-án este a Nemzeti Színház Kaméliás hölgy előadásán a következő eset történt: Jávor Pál úr előadás közben a színpadon becsmérlő kijelentéseket tett Igazgató úrra és az Akadémia növendékeire.

Hollywoodnak nem kellett, mert nem tudott jól angolul, haza nem jöhetett, mert itthon megszűntették, mint színészt – közben a kommunista lapok mindennek elhordták, mert nem jön haza. A hétvégén a Tisza-tavon is segítségüket kérték, ahol több, a tóban eltűnt személy keresésére indultak. Ott múlatta az időt Falus Ferenc, a pesti riporterkirály, a Heti Újság című lap kiadója/főszerkesztője, akit a színész felelősségre vont egy róla szóló újságcikk miatt. Ehhez képest furcsa, hogy egy mulatóhelyen egyből barátkozni akar a magyar művészekkel. A Nemzetiben egy öltözője volt a színház másik sztárjával, Kiss Ferenccel, aki a Színművészeti Akadémia igazgatója és a Kamara elnöke volt. »Hagyjátok abba ezt az ostobaságot!