Kovács Barbara – Középsősök Búcsúja A Nagyoktól
Ezért most kívánjuk. Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk? Jó, jó, tudom, hogy iskolás leszek, de az majd csak ősszel lesz, most minek ünnepeljek? Kovács Barbara – Középsősök búcsúja a nagyoktól. Mért szól nekik sok vers és búcsúzó ének? Bizony megnőttem, iskolás leszek! Cak azt nem tudom, a DÍNÓMAT majd ott hová tegyem, ha az iskolában leszek... hát kellett ez nekem? Mért kell most ballagni, szépen lassan menni? Minket is hagytatok. Igaz, hogy a labdát tőlünk.
Padban ülni, figyelni, számolni, olvasni, mindig csak tanulni, sohasem játszani! Mindenféle fontos dolgok jutnak az eszembe, hogy például: az iskolában van-e medence? Megkérem aput, intézkedjen már most, mindig nézzünk olyat: fontost, tudományost, állítsa be a TV-t állandóra oda, s maradok óvódás, nem kell az iskola!
Igaz, hogy a hajónkon. Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok, Többet vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok. Akkor viszont fel kell állni, a táblához kimenni, de minek? Milyen jó volt nekem itt az óvódában, mindig erre gondolok majd az iskolában! Ballagnak a nagyok, vajon hová mennek, mért hagynak itt minket, meg ezt a szép kertet? Megtanultam cipőt kötni, tudok késsel szépen enni, a széket két kézzel viszem... minek az iskola nekem?
Dadus néni, dadus néni, de kár, hogy már el kell menni! Milyen jó volt a homokban alagutat ásni, s a csúszdán, ahogy nem szabad: visszafelé mászni! Be kell majd ülni egy kényelmetlen padba, egész nap ülni kell, csöndben figyelni, nem tudom, hogy fogom én ezt majd kibírni? Na és, majd rajzolok belőle bogarat! És igaz, hogy nagyon jó volt az óvóda, emiatt mégis csak jobb lesz az iskola! Most valami olyat kéne mondanom, amit még sohasem mondtam.
A kanalat nagyosan fogom, a tavaszi zöldségeket tudom, ismerem a hét napjait... az iskola majd mit tanít? Van-e ott kedves, ügyes dadus néni, aki majd segít a cipőmet bekötni? Milyen jó volt még az is, ha büntiben álltam, s nem húzta a mázsás táska szegény kicsi hátam! Itthagyunk, itthagyunk, téged, kedves óvoda, Ígérjük, ígérjük, hogy nem felejtünk el soha! Tanítottál söprögetni, teríteni, ágyat vinni, kezet mosni, arcot mosni, öltözőben rendet rakni. Szünetben szabad-e felmászni a fára, és van-e gesztenyefa, beállni alája, ha csak kicsit esik a langyos nyári eső, vagy lesz mindenkinél az udvaron esernyő?
Borzalmas dolog lehet az iskola. Etetgettél, öltöztettél, babusgattál, nevelgettél. Tudok én ülve is beszélni! Igaz, hogy a labdát tőlünk sokszor elvettétek, mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek. Sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt. A barátaim közül is sokan itt maradnak, az iskolában idegen gyerekek fokadnak. Igaz, hogy a köribe sose engedtetek, mégis nagyon jó volt játszani veletek! Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta? Ballagnak a nagyok, Vajon hová mennek? Hiszen eddig mindig. De én nem örülök mégse'. A nyolcadikosok, szinte bácsik, nénik, csókolomot köszöntök majd véletlenül nékik.
Igaz, hogy a hajónkon sokszor ti voltatok, de mókuskerekezni minket is hagytatok. Várjatok csak nagyok! Milyen jó volt szaladgálni ebben a nagy kertben, soha az életben már nem lesz ilyen kertem! Igaz, hogy a csúszdáról sokszor elzavartatok, mégis jó volt játszani veletek, ti nagyok! Aztán mikor mi elmegyünk oviból a suliba, újra együtt kezdünk majd minden huncutságba. Három évi kedvességed, türelmedet, szereteted, sose felejtük nevedet! Ezért most kívánjuk nektek kedves nagyok, hogy az iskolában legyen jó dolgotok! Búcsú a dadusnénitől. Meg fogom próbálni, ezt most megígérem, de, hogy mért kell innen elmennem, azt továbbra sem értem!
És új nénik, új bácsik, - tanárok, azt hiszem, jobb volna az óvónénit magammal vinnem... vagy, ami még jobb, tudom a megoldást. De mégis ballagni kell, mert ez most egy ünnep, de mért ünnep az, hogy nem jövök ide többet? A cipőnket megkötötted, az orrunkat törölgetted, a ruhánkat hajtogattad, fésülgetted a hajunkat. Jutka azt mondta, ott nem szabad beszélni, csak akkor, ha kérdez a tanító néni. Ősztől pedig már iskolás leszek, illene, hogy ettől okosabb is legyek. Igaz, a tanulás könnyen megy nekem, van a nyakamon egy okos kis fejem, amibe minden tudomány belemegy, igaz, hogy csak akkor, amikor figyelek. Lesz valami jó is, mondjuk néhanapján, például az, hogy tanulunk betűket, és majd én olvasom a kedvenc meséimet. Iskolába mennek, betűket tanulni, sok tudománytól fognak okosodni. Igaz, hogy a kisházat.