Romhányi József: Kecskére Káposztát - Kovács Barbara Középsősök Búcsúja A Nagyoktól
Odasereglett a világ minden rókája. Mennyire elégedett az elmúlt időszakkal? Gondolkozott egy kicsit a tündér, s mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái – a termésbóbiták – ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. Kecskére bízta a káposztát mese. Egy távoli országban egy tó és egy patak élt egymás mellett. Boldogan szopogatta az édességet. Mester uram talán elfelejtetted megfesteni a tojásokat? Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat, s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé, az erdőbe.
- Kecskére bízta a káposztát · Zelk Zoltán · Könyv ·
- Isten tenyerén: Találós kérdések - közmondások - szólások a kecskéről
- Kecskére a káposztát, rablólovagra az adószedést
- Kecskére bízták a káposztát - interjú a CIG Pannónia elnökével
Kecskére Bízta A Káposztát · Zelk Zoltán · Könyv ·
Nyuszi anyu azonban magához tért döbbenetéből. Elfogott a vágy a málnás fagyi után, de leginkább anya után. Fuss szalmáért, picike! Csakhogy a gazdasági kilátások 2012-re erősen romlottak, a fogyasztás a legjobb esetben is stagnálni fog, ezt pedig általában megérzi a biztosítási szektor. Hiába szólt rá az anyja többször is: – Elég legyen már, kis Fecske! Megmutattam a pónikámnak is, hogyan kell feldobni. Patakká változtam, s azóta is mindennap elszaladok folyóvá lett testvéremhez. De Zsuzsika még azért sem adta oda. Gyors fényhírnököt küldött a Földhöz, biztató üzenettel: "Ne félj KINCSEM! Inkább csak rosszak a ösztöneim. Segítsünk neki, édesapám! Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. Kecskére bízták a káposztát - interjú a CIG Pannónia elnökével. És aztán ismét énekelni kezdett: Elibe állt Szarvas uraság: Tőle is megkérdezte Borsóvirág úrnő: - Zsenge gallyat, rügyecskéket, erdei fák friss hajtását. Ő meg átölelt, én megszorítottam.
Kiabálta Lala a kanna aljából. Ukrán-Lengyel szótár. Még a nagyúr is egyik lábával a másikba botlott, kifelé rohantában, hogy segítsen szeretett kislánya baján. Egy reggel, még alig pitymallott, de a kis Fecske már talpon volt. Nem jó ez így, sehogy sem. Csicserit azonban nemcsak Pálóci, hanem az ungi nemesség is megbízta hasonló feladattal.
Isten Tenyerén: Találós Kérdések - Közmondások - Szólások A Kecskéről
Csicseri ezen akcióihoz, más északkelet-magyarországi nemesekhez hasonlóan, felhasználta Talafúz embereit is, illetve kapóra jött számára, hogyha a csehek megsanyargatják ellenfelét. Na, azért én sem vagyok olyan sovány! Talán egy öreg, vak koldus van a városban, az, ha tudja. Igen ám, de éppen mikor a baromfiudvar mellé ért, különös dolog történt! Eközben kiértek az erdőből és hamarosan finom virágillattal telt réten jártak. Pöttyös és csíkos festéked sincs? Akkor én most milyen mintát fessek? Felült a tücsök egy buckára, rágyújtott egy pipa dohányra, hallgatta a csótányt, ahogy húzza a nótát; a poloska felmászott a dombra, nyírfakéreg alá bújt, megvitte a nagy hírt: -Miért lapultok, mért kuporogtok? Én egy parányi patak vagyok, nem vesz észre senki sem, de van elegendő vizem ahhoz, hogy a szomjadat olthasd. De szerencsére elveszett, és Zsuzsika örömében nevetni kezdett. Nagyi ez egy izgalmas és csodálatos Húsvét! Kecskére a káposztát, rablólovagra az adószedést. Ezt követően az eredetileg megadott jelszavával beléphet felhasználói fiókjába. Nyuszifül gyorsan letörölte a kezével, majd megdörzsölte az orrát, a fülét, de még a feje búbját is. Hát nem én vagyok-e az erősebb?
Ment is neki, mint a vízfolyás, csergedezett, mint a tiszta vizű erdei patakocska. Na, édes fiam – mondá az öreg vak koldus -, akkor a jó Isten vezérelt énhozzám, s ugyan jó, hogy ma jöttél el, mert holnap már elkéstél volna. De lett nagy öröm, különösen mikor megtudták, hogy ez a dali szép legény nem olyan jöttment ember, hanem királyfi. Csibikének kellene egy kosár húsvéti tojás, amiben van piros, csíkos, és pöttyös is. Várj csak egy kicsit. Kérdezte csalódottan Nyuszifül. Válaszoltak kórusban a csemeték, és bevonultak a házaikba. Ugye szépek a villás farkú, csillogó tollú madarak? Zelk zoltán kecskére bízta a káposztát. Lala kisétált a kanna nyílásához és körülnézett. Ordítottak utána tótul. Hasonlóan cselekedett akkor is, amikor birtokai tizedét az egri káptalan helyett a csehektől való félelmében nekik adta át. Nem bújtam én sehová!
Kecskére A Káposztát, Rablólovagra Az Adószedést
Kecskére Bízták A Káposztát - Interjú A Cig Pannónia Elnökével
Nagyon szerették egymást, boldogan éltek együtt a hegy tövében, csak azon búsultak, hogy nem vándorolhatják be az egész világot. Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék a tornácról az eperfáig meg vissza. Szabi szeme kikerekedett és egyszerre elillant minden bánata. A bagoly lassan kinyitotta az egyik szemét, majd a másikat és fáradt hangon sorolni kezdte az utat.
Volt egyszer egy öreg király. Kvartyogása bejárta az eget és a földet. Holnap reggel várlak. Éjet-napot röpültek át a tengeren, mígnem nagy fáradtan csakugyan ideértek, a mi hűvösebb hazánkba. Igen ám, de az ugrást elvétette, és egyenesen a tó mellett álló öntözőkannába pottyant. Emelte fel a hangját Brumcsi, de csak annyira, hogy mackó mamit fel ne ébressze.
Sírnak szegény árváim – udvarokban röpdösnek, lompos kuvaszt csipdesnek! Válaszolt vissza szomorúan az egér. Én is szeretném, ha nálunk is építenének fészket a fecskék! Portugál-Angol szótár.
És az anyukám is eljöhet majd velünk? Cak azt nem tudom, a DÍNÓMAT majd ott hová tegyem, ha az iskolában leszek... hát kellett ez nekem? Kis szívünk visszahúz ide hozzád, óvoda, Mégis inkább elmegyünk, a viszontlátásra! Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok, Többet vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok. Úgy hallottam, Dani mondta, én ezt nem láttam, száz könyvet kell vinnem az iskolatáskámban, meg még füzetet is, legalább huszat, az egész táskát inkább vinné el a huzat! Borzalmas dolog lehet az iskola.
Van-e ott kedves, ügyes dadus néni, aki majd segít a cipőmet bekötni? Iskolába mennek, betűket tanulni, sok tudománytól fognak okosodni. Hogyha sírtunk, vígasztaltál, rosszak voltunk, jól megszidtál, tanítottál szépen kérni, amit kaptunk, megköszönni. De én nem örülök mégse'. Milyen jó volt szaladgálni ebben a nagy kertben, soha az életben már nem lesz ilyen kertem! Miért kell ballagni? Különben is, kicsit szomorú vagyok, mert el kell mennünk innen, mert mi vagyunk a nagyok!
Már sokmindent tudok! Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk? A nagy betük közül már sokat ismerek, jobbra nézek, mikor a járdáról lelépek, a jármüvek neveit jól ismerem... A TV -ből, mondják, lehet tanulni, mindenről tud az, aki a Hiradót nézi. Aztán mikor mi elmegyünk oviból a suliba, újra együtt kezdünk majd minden huncutságba. Igaz, hogy a labdát tőlünk. Minket is hagytatok. Három évig jó voltam szót fogadtam mindig, majdnem mindig azt tettem, amit tennem illik, most kezdhetem előről ott az iskolában, hogy szót fogadjak, jó legyek, és feleljek is bátran! Jó volt itt, jó volt itt három évig játszani, most megyünk, most megyünk az iskolába tanulni. Igaz, hogy a köribe sose engedtetek, mégis nagyon jó volt játszani veletek! De egy jót az iskoláról már most is lehet tudni: soha többé nem kell majd délután aludni! Középsősök a nagyokhoz. Együtt játszunk a szünetben, mint most az ovikertben, de akkor már a tanulásban indulhat a verseny! Mért kell most ballagni, szépen lassan menni? Nem szeretném itt hagyni az óvódát soha, nem tudom milyen is lesz az az iskola?!
Igaz, a tanulás könnyen megy nekem, van a nyakamon egy okos kis fejem, amibe minden tudomány belemegy, igaz, hogy csak akkor, amikor figyelek. Nem biztos, hogy nagyon jó lesz az nekem. Megtanultam cipőt kötni, tudok késsel szépen enni, a széket két kézzel viszem... minek az iskola nekem? Búcsú a dadusnénitől. Ballagnak a nagyok, vajon hová mennek, mért hagynak itt minket, meg ezt a szép kertet? Jutka azt mondta, ott nem szabad beszélni, csak akkor, ha kérdez a tanító néni. Három évi kedvességed, türelmedet, szereteted, sose felejtük nevedet!
Várjatok csak nagyok! Tudok számolni legalább húszig, tudom, hogy az ősz a télbe belenyúlik, a hónapok neveit mind ismerem... Ha kell rajzolok embert, házat, lefestem szépen az orgonaágat, énekelek zsipp-zsuppot, csigabigát... minek kell kijárnom az iskolát? Mondják majd a felsősök. Kívánjukn hát nekik szerencsés tanulást, most pedig vidám búcsúzást, ballagást! Miért szól nekik sok vers. És igaz, hogy nagyon jó volt az óvóda, emiatt mégis csak jobb lesz az iskola! Etetgettél, öltöztettél, babusgattál, nevelgettél. Tanítottál söprögetni, teríteni, ágyat vinni, kezet mosni, arcot mosni, öltözőben rendet rakni. Sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt. Mindenféle fontos dolgok jutnak az eszembe, hogy például: az iskolában van-e medence? Sokszor elvettétek, Mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek.
Akkor viszont fel kell állni, a táblához kimenni, de minek? A kanalat nagyosan fogom, a tavaszi zöldségeket tudom, ismerem a hét napjait... az iskola majd mit tanít? Igaz, hogy a kisházat mindig elfoglaltátok, mégis ti voltatok a legjobb barátok. Nagyok búcsúzó versei. És új nénik, új bácsik, - tanárok, azt hiszem, jobb volna az óvónénit magammal vinnem... vagy, ami még jobb, tudom a megoldást. Ha nem tudok valamit, nagyon megbűntet? Bizony megnőttem, iskolás leszek! Igaz, hogy a csúszdáról.