A Csacsi Kovács Barbara
- A csacsi kovács barbara az
- Kovács barbara a csacsi
- A csacsi kovács barbara j
- A csacsi kovács barbara a l
A Csacsi Kovács Barbara Az
Sokan néztek minket. Kicsit elsomfordáltak, hogy aztán délután. Gyuri ült a tojásokon, Robi őrködött, kiderült a különbség a két madár között. Újabb, még nem nagyon ismert versek versenyekre: Kutyakaland. A kukát feldöntöm, a szemétben turkálok, lehet, hogy ezért majd sarokban állok, De ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, Fog majd csodálkozni az egész iskola! Nagypapa kérdi: - Hová nősz, te gyerek? Jutka azt mondta, ott nem szabad beszélni, csak akkor, ha kérdez a tanító néni. A szomszéd néni mondta anyának: -Látod? Hajamba tévednek, kiutat nem lelnek, Zizegnek-mozognak, szörnyen ingerelnek! Beléd ilyen sok kenyér? A tanítók folyton beszélgetnek velük, Lefoglalják őket, hogy ne legyen idejük. A csacsi kovács barbara a l. Anya azt mondta: "jaj, fiam, ne légy ilyen buti, lakásba nem való egy igazi csacsi!
Kovács Barbara A Csacsi
Tócsákon át le a partra. Árulkodni fogok, és bőgni, nyafogni, Hisztizni is… csak tudnám, hogy kell azt csinálni…. Foglalkozás alatt mindig felállok, mindenbe úgyis belekiabálok, az ebédet nem fogom azért se megenni, hiába bíztat majd az óvónéni. Mert csak enne egész nap, a lecke meg elmarad, egyest is hoz minden nap. A csacsi kovács barbara az. Aztán hátranéztem... gyökeret vert lábam: egy falkányi kutya ballagott utánam! A szobámba épp befér egy csacsi. Barátom, egy úr, az üregi nyúl, ő mondta: jobb félni, mint megijedni, sosem lehet tudni, jobb óvatosnak lenni, hátha nem tudja mindenki, hogy tigris vagyok! Csak áll a szobában fehéren és némán, mint egy idegen, úgy bámulva énrám. De egy jót az iskoláról már most is lehet tudni: soha többé nem kell majd délután aludni!
A Csacsi Kovács Barbara J
Sustorog a sok fa, úgy, mintha mesélne, pattognak a szikrák, mintha mindegyikük élne. Nem ölel körül a kiáradó meleg, míg csendben kuporogva a tűzre figyelek. Van egy bátyám, mindig enne, ha a világ sajtból lenne, mind befalná egy ebédre. Verdeső szárnyakkal pillék reám szállnak, Nem látom a könyvet, a szememen sétálnak!
A Csacsi Kovács Barbara A L
Nem nőtt rajta senki. De, ha nagyapa legközelebb kérdi, azt mondom majd, mint a szomszéd néni. Csak az ágyamat kéne egy kicsit arrébb tolni. Bóbitája csodaszép, sárga-zöld a tolla, sötétkékben, aranyban színt játszik a farka. Nem vagyok én csacska, túl nagyra nőtt macska, hírem az őserdőt rég bejárta. Néha azt gondolom, az iskolában talán. Anya nevet: - Hova fér.
Elviszem a plüss-macimat, mellém ültetem, Vagy ez nem rosszaság? A fekete pont lesz a bogárnak a hasa, hat kis vonal a lába, és büszkén viszem haza! Csak a figyelésre és a tanulásra…. Egyszer csak megszólalt, zengett a kalitka, - Gyuri vagyok! 67, 7094 Magyarország. Ezért úgy csinálok, hogy nagyot kiáltok, ők féljenek tőlem, hogy én ne féljek, titokban járok, csendben lesek, meg ne tudja senki, hogy én is félek! Hónom alatt gördeszkámmal egyre csak ballagtam, magamon lopva végig nézve: mi furcsa van rajtam? A hét verse - Kovács Barbara: A csacsi. Otthonosan nyújtózkodtak, ásítottak, vakaróztak, tapodtat sem mozdultak, még reggel is ott voltak. Nem tudtam, hogy a madaram fiú-e, vagy lány, Gyurikáról, mire felnőtt, kiderült, hogy lány! Csíkos a bundám, kicsit kopott, én mégis csuda szép, nagyon szép vagyok.
A kutyák lelkesen nyalták a sok morzsát, farkukat csóválva várták a folytatást. Azt hiszem vele tudnék jól játszani! Nem pislog, nem izzik gyönyörű varázzsal, nem lehet játszani a durrogó parázzsal. Véli egy ostoba, S szívókájával orrom csiklandozza.
Énekórán eszegetem majd az uzsonnámat, A kottaírás, szolmizálás, igazán várhat! Be kell majd ülni egy kényelmetlen padba, egész nap ülni kell, csöndben figyelni, nem tudom, hogy fogom én ezt majd kibírni? Azonnal zavard el mindegyiket haza, nem kutyamenhely ez, hanem egy iskola! De, hogy növök a fejére...? Apró morzsái szóródtak az útra! De jó annak a sok, nagyon rossz gyereknek!