A Gorilla Délben Fürdik
Legalábbis e sorok szerzője számára. A megújulás lehetőségét az 1993-as A gorilla délben fürdik jelentette. Egy nagy, harsány VÉGE felirat. Belgrádban voltam, amikor kilátásba helyezték a bombázást. Utolsó filmjével Makavejev bekeretezi saját életművét. Nekem nem igazán világos, hogy nem törzsek-e ezek inkább, mint nemzetek. És ez nem más, mint a megfélemlítés, zsarolás, melynek eredménye az egyén elviselhetetlen szorongása. A Montenegro a Magyar Filmadatbázison. Gyász: meghalt Dusan Makavejev. Lenin egyébként időnként megjelenik a főszereplő álmában, nőként (vagy transzvesztitaként? ) Egyedi kollázst kapunk így, ami tematikájában rávilágít arra, hogy a legkisebb fiúból lett legerősebb ember hogyan hány fittyet a korra. Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. A filmművészetben az úgynevezett jugoszláv feketehullám egyik megalapítójaként jegyzik nevét, olyan filmeket készített, amelyeket erős társadalombírálat jellemez, a kommunizmust és a kapitalizmust egyaránt bírálta.
Az Utolsó Rém | Magyar Narancs
És ami a legdöbbenetesebb: amilyen szeretettel Makavejev minderről beszél (filmez). Életének 87. évében elhunyt Dušan Makavejev neves szerb filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Aleksandar Petrović és mások neve itt már a második körben kihullott. ) Makavejevet azonban nem igazán érdekelte Vietnám. Érdekes disputa zajlott a minap az egyik belgrádi nyílt filmfórumon. Ha nem kezdenek el ölni egy bizonyos pillanatban, akkor mi értelme annak, hogy a hadseregben vannak? Hipnózisban nem születhet se társadalmi harmónia, se egyéni kiteljesedés, se boldogító, testszagú Szerelem. Ellenben indulnom kell, a gorilla délben fürdik. Makavejev 1932. október 13-án született Belgrádban, tanulmányait is ott folytatta, pszichológusi diplomát szerzett bölcsészkaron. Az őszinte életre vágyó hősnőből élményei, féktelen szerelmi kalandja hatására a pusztítás kéje tör elő. Az utolsó rém | Magyar Narancs. A természetes, szabad emberi lét (ki tudja, mit értsünk pontosan ezalatt, de fogadjuk el költői fogalomnak) az egyik oldalon a pénz hatalma alatt torzul árucikké, míg a másikon a korlátlan erőszak rituális megélésévé alakul át. Godard-tól megtanulta a kollázsszerű építkezést, a hagyományos, lineáris időszerkezet felbontását és hogy hogyan használja manifesztumként/esszéként a filmet, Eisensteintől az attrakciós montázst leste el, Reich pedig egy örök témát adott neki, amelytől egész pályafutása során képtelen volt szabadulni. Bármennyire lehet is szerethető, a számkivetettség, a bezártság, az elidegenedettség gyilkos indulatai fojtódnak le benne. Egy meztelen színésznô van rajta és a falon egy Lenin-plakát.
A településeken, ahol azelôtt egy postahivatal volt, vagy egy iskola, most mindenkinek kell egy külön. Kiricsi Gábor (Itthon). Olyan totalitarizmus ez, amelyik képtelen fékezni magát.
Ostalgia Után - Hír - Filmhu
Egy olyan művésztől búcsúzhatunk, aki örökké velünk lesz, mert a filmművészet sokszor kiszámítható és unalmas útján jól láthatóan otthagyta a lába nyomát. A filmem egyfajta tiszteletadás volt. Mindennek eredménye tömeges kéjgyilkosság lesz, a film végén a rendőrség gyerekek holttestét hozza le a hajóról. A W. R. – Az organizmus misztériuma (1971) alkotását annak idején be is tiltották. Egész Jugoszlávia ezt csinálta. Ostalgia után - Hír - filmhu. Ott voltak a riportereik négy fôváros hotelszobáiban, mutatták a térképeket, és elmondták, hogy hallják a rakéták hangját. Úgyhogy ha voltak független kommunisták a háború utáni Európában, az ilyen emberek voltak azok, akik nem bíztak az oroszokban, de erôsen antifasiszták voltak. Teljhatalmad van, aztán hazamész, fölveszed a papucsodat, és gyerekek rajcsúroznak rajtad. Kár, hogy ezt nem lehet exportálni. Hogy felidéződjenek bennünk filmjeinek címei, képsorai, hangulati, szemléleti sajátosságai, és a fejünkhöz kapjunk: hát persze, ő volt a jugoszláv új hullám, a végül "feketének" minősített novi film vezéralakja, a modernista európai filmművészet egyik legjelentősebb egyénisége. A filmjeiben is folyamatosan tematizált kommunista rendszer bírálatához valószínűleg az a trauma is hozzájárult, hogy 1953-ban, egyetemista korában őszintesége és az irányelvektől való eltérése miatt kizárták a Kommunisták Ligájából. Sok minden megvan Makavejevnél, ami később szerepel a Kusturica-filmekben.
Ám ez a keserű önreflektivitás egyáltalán nem áll távol az egykori újbaloldal világszemléletétől. Makavejev valami olyasmit üzen filmjével a forradalmi baloldalnak, hogy 'mindannyian Marx Kommunista kiáltványából bújtunk elő'. Ezt a korszakot a kritikusai is a fénykorának tekintik. A nagyobb pofont a naiv újbalos elképzelések, mozgalmak kapták, mert itt sűrűsödnek a film igazán eredeti mozzanatai, motívumai.
Gyász: Meghalt Dusan Makavejev
Franciaországban vagy Németországban, ha komoly munkát készítenek, az unalmas és megnézhetetlen. A hősnőt jugoszláv vendégmunkások égetően forró temperamentumú közege bűvöli el, melynek otthona egy szedett-vedett bár. Az ő életét dolgozza bele Makavejev a W. -be úgy, hogy közben megpiszkál minden tabut, amely a totalitárius rendszerek hozadékait illeti. 1968-ban különös kitérőt tett: felújította a torzóként megmaradt első szerb hangosfilmet, a Védtelen ártatlanságot. Kétkezi lapát és fegyverforgatókról. A két évvel későbbi, 1967-es Szerelmi ügy, avagy egy postáskisasszony tragédiája az előző filmhez hasonlóan szintén a dokumentumfilm jegyeit szövi a film kezdeti szövetébe. Viktor Boriszovics Lazutkin. A kritikusok azt írták, hogy ez a film elárulja a szocialista eszményeket. Mivel mind személyesen ismerik egymást, egyik napról a másikra ellenségbôl békés partnerekké tudnak válni, ha a konstelláció megváltozik - és ezt a konstellációt nagy mértékben determinálja a külvilág, nem a határokon belül dôl el minden.
Azt hiszem, az Oregon-doboz egy exkommunista mûve, aki hisz abban, hogy be lehet tenni valakit egy dobozba, hogy aztán úgy jöjjön ki belôle, mint egy angyal. Az eseményeket kívülről szemlélő Godard aligha rendülhetett meg mélyebben, folytatja filmes morgolódásait a büszke érdektelenség irányába. Vegyük akármelyik Hitchcock-filmet - a Madarak at, a Vertigó t, a Psychó t - mind olyan, mint egy gyerekmese: az élet alaptörténete, mint valami veszélyes és gyönyörû dolog. Reich-i orgonenergia kontra sztálinizmus. ) Az élettér szinte teljes keresztmetszetét ismeri, emberközelien kritikus szemlélete érzékenyen látja meg a mindennapok történéseiben a társadalmi valóság lényeges vonásait sűrítő metaforikus, szimbolikus elemeket. Érdekesség, hogy Magyarországra a rendező maga hozta el annak idején a filmet VHS-en, amit később a többi filmjével együtt a mozikban és a televízióban is egyaránt vetítettek. Amire külön bosszúsan legyinthetett a kritika, hiszen reflexből nem azt várta Makavejevtől, hogy szépen stilizált öltözékeket mutogasson festői tájakon és gazdag rekvizitumú belső terekben. Az otthonról hozott hatások igencsak megmutatkoznak tehát az életművén. Amit mesél, az meg örök téma, úgy látszik. Főleg az akkori filmipar által megkövetelt hagyományosabb nyelven, történetmesélő formákban. Egyszerűen elmennek egymás mellett. " Mindenesetre Makavejev ebben a művében nem tesz mást, mint a marxizmust a freudizmussal egyesíteni próbáló Wilhelm Reich munkásságát megidézve eltöpreng az emberi szabadságért folytatott 20. századi erőfeszítések kudarcairól. Talán az ausztrál Coca Cola kölyök (The Coca Cola Kid, 1985) kopott meg mára leginkább. Persze másképp, mint a kommunizmus.
Egyikük sem volt szovjetbarát, mert tudták, hogy mit csináltak a szovjetek Spanyolországban. Svédországban valósult meg a művész egyik legsikeresebb alkotása, a Montenegro (1981). Hiszen mi lehet perverzebb, mint döglött papagájokat eladni? Emlékszem, milyen volt ez a büszke város félig leégve, emlékszem a feketepiacra, és mindenfajta illegális tevékenységre. Telefon: +36 1 436 2244 (HVG Online - titkárság). Mit szól ahhoz a hûhóhoz, amit a franciák csapnak akörül, hogy Amerika állítólag elnyomja az európai filmet? Angliában még ezek az alacsonyabb mûfajú dolgok is olyan jól meg vannak csinálva. Az 1980-as évek végén tért vissza Jugoszláviába, ahol elkészítette Manifesto (1988) című filmjét, amely már sem Keleten, sem Nyugaton nem háborított fel senkit, inkább csendes érdektelenségbe fulladt.