Azért Vannak A Jó Tanárok
Másra nem emlékszik, de apukája azt mondja, ez azért is lehet, mert már késő este volt. Ezzel a visszajelzéssel annyira megsértettem az osztályfőnököm hibátlanságát, hogy még aznap meglátogatta a szüleimet otthon, és elkezdte meggyőzni őket arról, hogy komoly magatartásproblémáim vannak. Az is valószínű, hogy bizonytalanságunk ellenére sok ponton határozottan nem értünk egyet. Ahhoz is kellett pár év, mire rájöttem, hogy mit szeretnék emberként megvalósítani a munkámban, a pályámon, hogyan akarom magam érezni. Azért vannak a jóbarátok akkord. Milyen érzés most visszatekinteni a zenekar első éveire? Nos, az ő esetükben egyáltalán nem gondolom azt, hogy béremelést kéne adni, sőt, jellemzően érdemeik elismerése mellett meg kéne köszönni az eddigieket, és el kéne tőlük válni. Arra, hogy képtelen volt fegyelmet tartani?
Azért Vannak A Jó Barátok
Az Összkép előző, iskolával foglalkozó cikke kapcsán többek között arról is megkérdeztük olvasóinkat, hogy mivel mennyire elégedettek az iskola vonatkozásában. A tanár minőségének tehát van egy személyiségbeli és egy kognitív összetevője, ezek javarészt fiatal felnőttkorra kialakult viszonylag állandó tényezők. Később elmesélte, egy óbudai lakótelepen nőtt fel, kiemelkedő szerepet játszottak a tanárok az életében. Persze, sok a szubjektív elem, sok a tanártól független tényező. Egyetemi szakkollégiumban média-műhelyt vezet, irodalmi esteket tart, bejárta Európát az Anima Sound Systemmel, könyvet ír, publikál, DJ-zik, producerként számtalan műfajban alkot, fellép jazz- és irodalmi fesztiválokon, alternatív irodalomórákat tart gimnáziumokban, könyvtárakban. Azért vannak a jó barátok. Ebben a képletben (is) nyilván számít az, hogy hogy van a tanár. A 8 éves Levi azt már tudja, hogy több fizetést szeretnének a tanárok, és örült neki, mikor a sztrájk miatt nem kellett iskolába mennie. Gyakorlatot szerzel a módszerekben is, már nem kell mindent leírni, lehet használni az intuíciót, sőt a diákokat is meg lehet kérdezni.
Azért Vannak A Jóbarátok Akkord
Tanári karunk nagy része a rendszerváltás környékén lépett a pályára – a pedagógusok több mint kétharmada elmúlt negyven éves. Ha fajlagosan kevesebb a tanár, annál jobban meg tudjuk fizetni őket. És nagyon szívesen beszélgetek olyan emberekkel is, akiknek köze sincs az én valóságomhoz. Attól még, hogy a tananyag fix, a szervezési formát és a módszert mindig lehet variálni. A jó tanár nem csak jól magyaráz, hanem jól hallgat is –. Hanem azért, mert kedves volt, támogatott lelkileg és szellemileg egyaránt, és hozzásegített a céljaid eléréséhez. Lehet azt mondani például, hogy a genetikarészt én is utálom. Biztosan nem szúrják ki, ha valami problémád van, s lehet, különösebb erőfeszítést sem tesznek azért, hogy megtanulják a neved. Mert gyermekem számára ők lettek volna a legjobb oktatók. Bálinttal fél ötkor találkozunk a belvárosi iskolája előtt, ami egy átlagos nap, mert néha ötig is bent van. De most nem a rossz tanárt keressük, hanem a jót. Fiatalként kisebb volt bennem a tudásszomj, most meg egyre inkább tanulni akarok a nálam fiatalabbaktól, de ugyanígy vagyok olvasmányokkal vagy akár több ezer évvel ezelőtt élt emberekkel is.
Azert Vannak A Jó Tanárok
Csak az a baj, mondja, hogy még nagyon "hézagos" ez az összetartás. Húzzuk ki a beszélgetés méregfogát. A "máshova nem vesznek fel, megyek tanárképzőre" fiatalokra nem építhetjük gyermekeink jövőjét. Ha a tanár túlterhelt, szorong a számlák miatt, három műszakban dolgozik, rászakad a plafon, irreálisan sok tananyagot kell letolni 30 különböző képességű gyerek torkán, ha nem kap szaksegítséget gyógypedagógus, pszichológus kollégáktól a nehéz helyzetekben, akkor képtelen a katedrán anyait-apait beleadni. Nem csak arra kell itt gondolni, hogy szülő és szülő másmilyen tanárt választana: nagyon nagyok a különbségek a szegények és a jómódúak között abban, mennyi energia jut a gyereknevelésre. Igenis, szükséges, hogy a tanári pálya okos, intelligens embereket vonzzon! Meglátja a pozitív tulajdonságokat, és elő is tudja hívni a gyerekből. Azert vannak a jó tanárok. A mostani tanár-diák megmozdulások kapcsán sokszor előkerül az érv, hogy a tanárok nem érdemelnek fizetésemelést, sőt, emberi bánásmódot sem, mert úgy általában szar emberek, ma is, 50 éve is azért léteztek, hogy gyerekek életét tegyék tönkre. Mintha megfeledkeznének arról, hogy nekünk másból is kell tanulni.
A tanár pedig inkább foglalkozzon a gyerekekkel, mint diplomáciával. Ha van egy olyan ember, aki egy rajzon keresztül meggyőzi a diákokat, hogy mindenki értékes tagja a közösségnek, hogy nélküle már nem ugyanaz lenne az osztály, hogy merje vállalni saját magát és hibáit, mert azok nem halálos bűnök, akkor az a pedagógus, aki úgy ítél meg valakit, hogy van-e csodás képességeiről diplomája, üljön le egy pillanatra és kérdezze meg saját magát: milyen pedagógus vagyok én, hogy ettől a csodától megfosztom a diákjaimat? Én mindig oda nyúlok vissza ilyenkor, hogy engem mi tölt fel, valamint hogy én diákként mit szerettem volna, hogy engem hogy tanítsanak. A tanártársak segíthetnek, a szülőkkel való kapcsolat fontos.