Legszebb Magyar Versek A Magyar Kultúra Napjára –

Szeretete oly átható, énbennem így lesz látható. Jó lesz beszélni este tel. A haranglábat: karcsú szárát. Mert tőle kapta fényét az arany, Szilárdságát a vas, Édességét a méz, Rózsaderengését a szeretet, Fekete mélységét a szomorúság. Kötőhártya, aquamarin szemek (*), megsárgult, fehér műszálas pulóver, barna nadrág, szemétben talált fehér strandcipő. Versek a szeretet ünnepére ⋆. Mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? A kősziklákat mindíg irigyeltem.

1. Legszebb versek az elmúlásról
2. Legszebb magyar versek a szeretetről bank
3. Legszebb magyar versek a szeretetről facebook

Legszebb Versek Az Elmúlásról

Fenyőfák indulnak, díszeiket várják: köszöntik az embert. Láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Közöttetek fogok majd egykoron. A költő szólna – és így kezdené: Vas-túskók ezek, ős-gátak ezek, Ők s a tenger méltó ellenfelek.

Te is álmodban láthattad csupán. S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... 17, Reményik Sándor: Augusztus, nyárutó. Aztán egyre hűvösödött nem is emlékszem hogy volt. Horgol a tél kendőt.

A halhatatlan nénike. Jaj, istenem, hogy bírjam el? Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra? Angyalok hintáznak, hangtalan pelyhek. Kávét ittam és olvastam egy lapot: Valami cikk volt a versköltészet céljáról. Vonat jön-megy és el-elnézem, hogy' szállnak fényes ablakok. Nem volt rokon, jó ismerős sem; Kit érdekel a más sebe? Kékre csípik az esték. Állig begombolt mellényét szegik rézsútosan, látom terjedelmes vagy ösztövér hitveseik malomkerék-kalapját, jól hallom a matrózruhás iskoláslányok vihogását, amint kitódulnak az angolkisasszonyok kápolnájából, a májusi litániáról, itt kölnivíz illata csap meg, amott bor- vagy szivarszag, a törvényszéki bíró és neje kétoldalról fogják karon bolond leányukat, mert máskülönben a fiúkat simogatná, ezüstfejű bottal, ferencjózsef-kabátban. Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Legszebb magyar versek a szeretetről facebook. Hiszen én istent nevetve megtagadtam, tövis-ággal vertem ágyékát, s elszaladtam. Magam vagyok, Veled vagyok. Gödörbe húzzák, nemcsak a titkon.

Legszebb Magyar Versek A Szeretetről Bank

Lehalkul a város zaja. Ködbe-kövült ős-rengeteg ölén. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (Újvidék–Budapest) – 2010. tavasz. És hályogszínű virradat.

Karácsonyfa fenyőága, Hintsél békét a világra! Naná, víz... 2 299 Ft. A cím szerencsére csak bizarr fricska. Villantanának az ághegyek. Selyem és cifra bársony. Villamosok és évszakok. Kiholt a tenger: medre már. Mindenünk vagy, nálad nélkül. Midőn az est, e lágyan takaró. Minden igaz szándék. Nézem ezt a szép világot. Mást nem tehet, s hogy az ész az érdek rimája, és hogy magát.

Kétes kedvet mért csepegtetsz. Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve, szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban. Fénycsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyúlt, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent, a hajnali homály mély. Csak néz, mert nincs rám szava már.

Legszebb Magyar Versek A Szeretetről Facebook

Én ifju-szép-özvegy anyám, Hajolj fölém, mint hajdanán... Mint hajdanán? Kevertet kért és sört, pikolót. Szívem körül süvöltenek. Hogy eltemettük: róla nem tudunk. Ez itt csak egy teszt sms. Minden szív és hajlék. Mert tudom, hogy a sorsom a te sorsod. Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. A hó a szív oly olvadé. Nem is az a fontos, hogy művészet-e. Vagy sem; - nem az a fontos. Így igaz a világ, a gyertyák fényében, a szívek fényében. Legszebb versek az elmúlásról. Mosolyogva fönn az égen. Vagyis az a művészet, amit az ember gondol.

Minden napja legyen ünnep, melengesse kis szívünket. S amint botorkálok itt, mint részeg, az ablakon kinézek. És címere az ég, a csillagos. Veszett a pogány, Kő módra befolyván a hegy menedékét: Ő álla halála vérmosta fokán, Diadallal várta be végét. Két napja nem értem hozzá a szádhoz. Nem is színekből inkább a levegő állagából.

Kis jászlad elé odatérdelhetünk. Arany János: Kertben. Kigomboljam az ingemet? Égi tűnemény, Istenségnek látszó. A tárgyak összenéznek. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő, Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik.

Kisjézusom, ugye, hallod szavam? Rokonait, ha van rokonja, Elnyelte széles e világ; Nem nyit be hozzá enyhe részvét, Legföljebb... a kiváncsiság. Nem értem én az emberi beszédet, és nem beszélem a te nyelvedet. És megvetem az ágyadat. Elvonta puszta kénye végett. S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. 1, Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! Legszebb magyar versek a szeretetről bank. Földi élet, hol a réved? Milyen jó volt küzdeni érted, dühvel, haraggal, szánalommal. Fényesek a felhők, csillagokból. Csomóba szőve, bontva bogját -.