Vidéki Ballada Egy Amerikai Álomról
Letakart seb vagyok aszfaltfolt aszfaltfolt hátán. Örök vesztesnek kiáltja ki magát, akin már senki nem tud segíteni. A nyelvem, a vállam, a mellem, a hájam.
Vehető jel után kutató kényszeres tekintet. Aztán kiköpött a tó…. Elsüllyedt kapukulcs dobozos sörről a nyitóka. Vastag a bokám, nem tudom ezek után. Alu és réz vagyok szabad és szigetelt légvezeték. A csehek eretneksége: a huszitizmus, a máglyán 1415-ben megégetett Husz János reformátor és cseh nemzeti hős tanítása.
Nem vagyok állat – nem vagyok ember. Ezt felsorolni is nagyon nehéz dolog. Tudom, mily fátyolt kik viselnek: ismerem az apácák (különféle) fátyolát. Szellőtől fényes csúcsra röpít fel a vágy. Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik. A szó provanszál eredetű, 3 versszakból áll, melyek 8-12 sorosak és egy 4-6 soros ajánlással végződik.
Kirobbant nyál vagyok tüntető altesti váladék. Feláras vaslábas helyett csak egy nyúzott kábel. Ki tudja, még mennyi mindenből vagyok. Night of the living dead remake-ből kiszökő szembeszél. Villonnak 1456-ban egy bűncselekmény elkövetése miatt menekülnie kellett az igazságságszolgáltatás elől. Az első versszakban letargikus hangulat uralkodik. Egyedül vagyok a világon. Üzi a falon én tudom csak hogy honnan érkezett. Hogy szolgál… ó miért? Eredetileg táncdal volt, de az írott mű megőrizte dalszerűségét.
HHH vagyok a kikúrálhatatlan hebegés. Rühes kis béka ki hiába löki hogy kelep. Az ajánlásban kiderül, hogy Villon mindent tud hát, drága herceg, tudja mi sápadt, s mi ragyog, hogy a férgek megeszik, de kurvára semmi fogalma nincsen arról, hogy ő kicsoda lenne úgy mégis igazából, de mostmár komolyan. S ha nem igért, a senki tudta mért. Üvöltöttem: nem kell a világ! Gyanús kis pukli a járdán egy problémás anyajegy. Nem egy, nem kettő, nem három és nem százhuszonhárom. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te még a bölcsőből nézegettél. A magyar fordítás az eredeti egyik sorát kihagyja: "Tudom, mi a különbség Beatrice és Bella között" (azaz két nő között). Mihelyt a szemem nyitva van, lehunyom rögtön önmagam: nyomban nem leszek semmi sem, csak szem, csak világ-teli szem, de ha szememet lehunyom, én nyílok ki: birodalom, földrész leszek, oly végtelen, határaim sem érhetem. Hegy lettem volna, vagy növény, madár….
Az ellentétek lefestik, hogy a költői én valaminek a hiányától szenved, amiért a fizikai szükségleteinek kielégítéséről gondoskodik. Kétezer év után kiérdemelt külön véce. Egyszer el akart nyelni, –. Felázott paplan egy fekhelynyi darabos hányás. Radnóti Miklós: Előhang egy "monodrámához" Ilonának. Dühös kis romokból vagyok a szépülő tanyátok. Csak segédeszközöd; csak batyú, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is. S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A hátam, a hasam, na és a derekam. Vigasztaló, pillangó gondolat, tünő istenkedés. Gyűlölsz vagy szeretsz: Hobónak hívnak. Vörös hullámai mind partradobtak. Szétszedlek és te nem vagy, nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.
Kérdeztek volna magzat-koromban…. A mű hangvétele olykor reménykedő, néha határozott kijelentéseket tesz. A szemem, a szájam, az orrom, az állam. A fülem, a hajam, a nyakam, a fogam, Mindez én vagyok, jaj. Más világ vagyok a más baja hepája éce. Buknak a lányok rám. Szürke és otthonos színesfémátvevő-telep. Dögölj meg, dögölj meg, dögölj meg hát világ.
Senki semmit nem igért. Nem vagyok isten és nem vagyok csillag. Tudom: nem vagyok vak. Nem vagyok munkás – nem vagyok paraszt. "Nem biztos, csak a kétes a szemnek, s ami világos, mint a nap; titok; hiszek a véletlennek; a hirtelennek. A hallgatag növények szerelme emberibb. Sejti az örök életet. Zenit-Nadir: pólusig ér.
A vörheny és kanyaró. A lelkem is kivan, ha lelapul a hajam. Mindent tudok hát, drága herceg, Tudom, mi sápadt s mi ragyog, Tudom, hogy a férgek megesznek, (Ford. Az alkotás is rámszakad. A harmadik részben életét végiggondolja, keserű megnyugvással mesél titkos vágyáról, a hőn áhított szeretetről, amire törekszik, ám ez keserves kínnal teli számára. Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpen lényed ott kezdődik. A vers egyes szám első személyben íródott, a költő leírja saját fizikai és lelki állapotát. Hasonlata meglehetősen letargikus, ám szenvedéllyel oktatja az olvasót. A madár tudja tán, hogy mi a szabadság, mikor fölszáll a szél alá. Szivárgó szatyor egy kék bomba amit majd elhagyok. Rám néz-e valaki még. Nem vagyok író és nem vagyok zenész. Parkőrök hazája közterületisek szeszélye. Tudom ló s öszvér erejét, Tudom, mit érnek, mit cipelnek, Tudom, pénz szava szép beszéd, Tudom, hol mérik a szerelmet, Tudom, mit higgyek a szememnek, Tudom, Róma mit alkotott, Tudom, hogy a cseh mért eretnek, AJÁNLÁS.
Weöres Sándor: Ki vagy te? Túl kicsi vagyok, de a füleim nagyok. A második részben a költő bizonytalansága jut kifejezésre, képtelen elviselni a kilátástalanságot. Silent hill karakter vagyok egy bebukott küldetés. Érik bennem, kering a halál. Fájdalmas anya egy ordítva libikókázóval. Megunt vagy feleslegessé vált kezdetű hirdetés. Központi gondolata az, hogy a költő számára nincs kiút a szerencsétlenségből. Játszótér rendje de úgy is mint egymással bánás. Én én vagyok magamnak, s neked én te vagyok.
Vidéki rokon ki nem jut el sellyétől sámodig. Nem vagyok szolga és nem vagyok szabad. S mindjárt feleltem is: Nem. Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik. A második versszakban megtudjuk, hogy Villon pontosan ismeri az urak nyakdíszét, melyik ruha mi szerzet, ki gazdag, ki cseléd, mily fátyolt kik viselnek, a tolvaj- s kártyanyelvet, valamint tisztában van azzal, hogy tortán él sok piszok, mely csap mily bort ereszthet, ám azt mégsem tudja, hogy ő kicsoda. S te nem vagy te s nem vagy ő sem. Ezt a sort helyettesíti a fordító a "Tudom, hol mérik a szerelmet" sorral.