A Mohácsi Ördögök Magyar Népmonda Is
A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. S hogy még ijesztőbbé tegyék, vörössel festették meg a fehér fűzfát. Az álarcok hátsó részét birkabundával borították, homlokrészükbe szarvakat erősítettek. Egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén. Amikor a télnek vége, s a természet halála után várják a mindent éltető tavaszt, a mohácsiak még ma is magukra öltik az álarcukat. Én Mohácsnál nemcsak az ütközet veszett el, hanem az ország is. Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán! Az emberek a Duna szigetének mocsaras nádasaiba, erdőibe bujdostak előlük. Ezzel ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka. A másik elterjedt magyarázat, monda szerint a régi mohácsiak a szigeten gyűltek össze egykor.
Csatlakozz te is közösségünkhöz, Csatlakozz te is közösségünkhöz, s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Készüljetek a nagy leszámolásra. A legelterjedtebb magyarázat szerint a farsangolásnak a téltemetés, a télűzés volt a célja. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! A mohácsi csatát követően a török egyre nagyobb területen telepedett le. Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Fegyverül pedig keményebb fából buzogányokat készítettek. Készítsétek a fegyvereiteket! De most kezdődött az előbbinél is félelmetesebb zsivaj, lárma. Úgy gondoljuk, hogy a tél úgy megijedt tőlünk, hogy idén már nem is bújik elő!
Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öreg sokac ember. Ettől a szertartástól azt remélik, hogy a gazdák portáit a jövőben elkerülik a gonosz, ártó szellemek. Egyszer csak, amikor a tűz mellett némán bámultak a fekete éjszakába, a sötétből egy igen öreg sokac ember lépett eléjük, s így szólt: − Ne keseregjetek! A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! Johann Schreier: A mohácsi csata|. A várva várt jelek sokáig nem mutatkoztak. Az emberek ilyenkor azért bújnak ijesztő ruhákba, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad.
Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. Sorsotok jobbra fordul. Pergett a sok kereplő, búgtak a kürtök, ütötték a kolompokat. Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy éjszaka azonban rettenetes vihar tört ki.
Mindenki magára öltötte állatbőrből készült ruházatát, fejére húzta sisakját, kezébe vette buzogányát és rohant a partra, be a csónakba, át a túlsó partra. Kezükbe veszik a kereplőiket, megfújják a kürtöket – emlékeznek erre a régi győzelemre. A jelszavadat elküldtük a megadott email címre. Legelőbb tehát csónakot készítettek, hogy legyen mivel átkelniük a Dunán. Némán intett a kardjával, hogy itt a leszámolás órája. Elkeseredve ültek a nádból vert kunyhóik előtt.
A világ valamennyi kincséért sem vállalkoztak arra, hogy az ördögöktől megszállt városba valaha is visszatérjenek. De milyen fegyvereket készíthettek volna? Nem vették észre, hogy milyen nagy veszedelem fenyegeti őket. De faragtak maguknak furcsa sisakokat is fából. Vártak évek hosszú során keresztül. Amikor a magyarok partot értek, elült a vihar és a mennydörgés. Így szólott hozzájuk: "Ne keseredjetek el! Úgy éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovas. Ezt találod a közösségünkben: Üdvözlettel, TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője. A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. Azután az öreg jövendőmondó, ahogy jött, úgy eltűnt. Amikor a felriadt törökök kitekintettek, azt hitték ördögök rohanták meg őket, s fejvesztetten menekültek.
A jelmezbe öltözött emberek kürtszóval, kolompokkal járják végig a házakat, udvarokat, az állatokat, majd hamut szórnak szét a portákon. Egymást kaszabolva futottak, s még hátra sem mertek nézni. Mi is elkészítettük a februári meseműhelyben rémisztő busó álarcunkat, piros- fekete- fehér színekből összeállított porpasztellel, sajátos technikát alkalmazva. A viharos éjszaka minden törököt a házába kergetett.